A probléma felszámolásának az alapja, hogy kedvencünk magabiztos behívással rendelkezzen. Ez azt jelenti, hogy a víz mellett is bármikor magunkhoz tudjuk hívni, még mielőtt vízbe tenné a tappancsait. Először a vízpart közelében ültessük le magunkkal szemben a kutyát, menjünk ki a póráz végére és hívjuk oda magunkhoz. Használjuk kedvenc jutalomfalatját motivációnak. Ha nagyon nem tud ránk koncentrálni, akkor egy apró rántással a pórázán figyelmeztessük, hogy éppen feladatot kapott. Amennyiben ezt a feladatot sikeresen teljesíti, tegyünk rá egy hosszú pórázt (8-10 m), és ismételjük meg a feladatot nagyobb távolságban. Ültessük egyre közelebb a vízhez, hogy nagyobb legyen a kihívás, de eleinte a víznek ellentétes irányba hívjuk, majd álljunk mi is egyre közelebb a parthoz. Amennyiben mégis a víz felé indulna, állítsuk meg a víz szélénél a hosszú póráz segítségével, ültessük vissza a helyére, és ismételjük meg a feladatot.

Természetesen a végső célunk, hogy nyugodtan sétálhassunk kutyusunkkal a víz közelében, így a következő lépés, hogy már nem ültetésből hívjuk magunkhoz, hanem hosszú pórázon hagyjuk, hogy felfedezze a környéket, azonban azonnal magunkhoz hívjuk, amint a vízbe akarja vetni magát. Hosszú póráz továbbra is legyen rajta segítségül, egészen addig, amíg azt nem vesszük észre, hogy már egyáltalán nem kell használni, mert a hívásunkra kedvencünk azonnal hozzánk szalad.

Sokszor meg kell ismételni ezt a feladatot és idegen helyeken is érdemes tesztelni kisállatunkat, azonban ha következetesek voltunk és eleget gyakoroltunk, kutyusunk fejében az fog megmaradni, hogy nem érdemes túl közel menni a vízhez, különben a Gazdi magához fog hívni, azzal pedig megszakítja a szórakozásomat. Inkább kerülni fogja a vízpartot és csak a bíztatásunkra fog a vízbe menni.