Mindenekelőtt a kerti tó mérete határozza meg, hogy milyen hal való bele. A különféle aranyhalfajtáknak – ilyen például a comet, a sarasa, a shubunkin és a sárga aranyhal –, továbbá a koinak viszonylag több hely kell. Alapszabály, hogy minden 30 és 50 cm közötti hosszúságú kifejlett halnak legalább 0,5 m3 vízre van szüksége (a koi esetében ez az érték példányonként 1 m3). Bár az aranyhalat és a koit sekély vízben kell tartani, a tó méretének ebben az esetben is teljesítenie kell a fenti követelményeket.

Habár a nagyobb fajták különösen attraktív látványt nyújtanak a kerti tóban, a kisebb tavi halakkal szemben bizonyos hátrányaik is vannak. Például az, hogy kiegészítő táppal kell etetni a koit és az aranyhalat. Ezenkívül a tulajdonosnak minden bizonnyal szüksége lesz egy szűrőre és egy szivattyúra, ha ilyen halat kíván tartani. És persze az aranyhal különösen felszaporodhat a tóban. Ha ez valóban megtörténik, gondolkodhatunk, hogy mihez is kezdjünk a szaporulattal. A koi a fenéken táplálkozik, ettől a tavunk vize itt-ott zavarossá válhat.

Kisebb méretű halak
Ha természetes tavat szeretnénk, amelyben békák és tarajos gőték is élnek, akkor a kisebb tavi halakkal sokkal jobban járunk. A háromtüskés pikó, a kurta baing, a fenékjáró küllő, illetve a szivárványos ökle különösen népszerű fajták. Méretük többnyire nem haladja meg a 10 cm-t. Bár ezek a halak nem pompáznak olyan ragyogó színekben, mint nagyobb társaik, komoly előnyökkel rendelkeznek velük szemben. Például a legtöbb kertitó-tulajdonosnak nem kell költenie szűrőre és szivattyúra. Ráadásul ezeket az apró halakat nem kell külön etetni, mivel elegendő táplálékot találnak maguknak a tóban. Ha etetjük őket, akkor csak azt érjük el, hogy nagyon elszaporodnak. Egyedül a szivárványos ökle kivétel e szabály alól, mivel a nőstény halnak először megfelelő kagylót kell keresnie, amelybe ikráit lerakhatja, csak ezután kezdi meg a szaporodást. Amíg ilyen kagylót nem talál magának, addig nem kell tartanunk a nem kívánt szaporulattól.

Halak adásvétele
Attól függetlenül, hogy mely fajták mellett döntünk, halat csak tenyésztőtől, illetve kisállat-kereskedésből szerezzünk be. A halak természetes vizekből történő kifogása nemcsak tilos, de egészségügyi problémákat is felvet. Nem tudhatjuk, hogy az ilyen hallal milyen veszélyes kórokozók kerülhetnek esetleg bele kerti tavunkba. Az is magától értetődik, hogy saját halat nem telepíthetünk más vizekbe.

A kerti tó betelepítése hallal
A tavunkhoz vásárolt halak betelepítése előtt ügyelnünk kell arra, hogy se a vízminőség, se a víz hőmérséklete ne térjen el nagymértékben attól, amit a halak már megszoktak. A halakat először egy, a kereskedésből származó vizet tartalmazó vödörben helyezzük el, majd nagyjából ötpercenként 250 ml-nyi tavi vizet adjunk hozzá. Addig folytassuk ezt az eljárást, amíg a vödör tartalmának kb. kétharmadát nem teszi ki a tóvíz, és csak a fennmaradó egyharmadot a kereskedésből származó szállítóvíz. Ha a halak nyugtalanná válnak, akkor csak félóránként adagoljuk a tavi vizet. Ezzel a módszerrel lassanként hozzászoktathatjuk halainkat az új vízhez. Az is fontos, hogy az akklimatizáció ideje alatt levegőztető kő behelyezésével gondoskodjunk a levegő vízbe juttatásáról.

A felnőtt jászkeszeggel, koival vagy más aranyhallal már rendelkező tóban csak sötétedés után helyezzünk el újabb ivadékokat. Ezzel jelentős mértékben csökkenthetjük annak a kockázatát, hogy a nagyok vacsorának nézzék az új jövevényeket. A biztonság kedvéért az újonnan vásárolt halak a már korábban betelepítettekhez nagyjából hasonló méretekkel rendelkezzenek.

TIPP:
Az alább felsorolt halak különösen alkalmasak kerti tóban való tartásra:
Koi, fürge cselle, jászkeszeg, tüskés pikó, fenékjáró küllő, kurta baing, naphal, aranyhal és szivárványos ökle.
Figyelem! Csak néhány példát soroltunk itt fel, a lista semmiképp nem teljes.