Sokszor hallani, hogy a papagájok egyik pillanatról a másikra megtámadják gazdájukat: egyik nap még vígan csipegetik a mogyorót tulajdonosuk tenyeréből, a következő nap pedig hatalmas erővel megcsípik a gazdi ujját. Minden papagájfajtánál előfordulhat hirtelen viselkedésváltozás. A madarak csípése fájdalmas, ráadásul sosem érezzük magunkat biztonságban, ha egyszer már előfordult a hirtelen agresszív reakció.

Félelemből eredő csípés

Ha a madarat nemrég költöztettük be, akkor valószínűleg egy ideig ösztönösen próbálja majd védeni magát. Fél a körülötte lévő, új emberektől, és zaklatásnak érzi, ha a kezünkkel felé nyúlunk, esetleg korábban rossz tapasztalatokat szerzett az emberekkel kapcsolatban, és ezért válik harciassá.

Az aranyszabály ilyen esetekben az, hogy induljunk nulláról és csak nagyon lassan haladjunk előre. Ne nyúljunk be a kalitkába, amikor a madár már benne van. Ha lehet, az állat eledelét és az itatóját kívülről helyezzük el a kalitkában. Ha nincs lehetőség arra, hogy tollas barátunk jelenléte nélkül nyúljunk a kalitkába, akkor kerüljük a gyors, hirtelen mozdulatokat és csak nagyon lassan közelítsünk kezünkkel az állat felé. Meg kell adni az esélyt a madárnak, hogy kitérjen előlünk és elkerülhesse a közvetlen kontaktust a kezünkkel. Nagyon fontos, hogy madarunknak a lehető legtágasabb helyet biztosítsuk.

http://www.fressnapf.hu/madarkalitka_darwin/

Amikor tollas családtagunk még nem bízik bennünk, ne próbáljuk kézbe venni, kivéve akkor, ha valamilyen vészhelyzet teszi indokolttá. Még ekkor se érintsük meg közvetlenül a kezünkkel. Ha mindenképpen meg kell fogni a madarat, akkor sötétítsük le a szobát annyira, ahogy mi még éppen látunk. A nappali életmódot folytató madarak nagyon rosszul látnak már szürkületkor is, ezért ha csendesen közelítünk, akkor könnyebben megfoghatjuk, anélkül, hogy vergődne. Nagyobb madarakra törölközőt is dobhatunk. A madarat mindig úgy fogjuk meg, hogy a fejét biztosan rögzítsük és a szárnyakat is fogjuk le, hogy ne tehessen kárt se magában se bennünk. A kalitkát mindig óvatosan, lassan és csendesen közelítsük meg. Ez az egyetlen módja annak, hogy az állat megtanulja, hogy nem fenyegeti veszély, amikor a közelében vagyunk. Ha meg akarjuk szelídíteni a madarat, akkor üljünk sokat a kalitka mellett, beszéljünk az állathoz, de várjuk meg, amíg magától érdeklődik irántunk. Próbáljuk meg kézből etetni a madarat valami finomsággal, de soha ne érjünk hozzá, amíg látjuk, hogy ez félelemmel tölti el.

A bizalomépítésben a gazdik azzal is segíthetnek madaraiknak, hogy kalitkájukat megfelelő módon rendezik be. Legjobb, ha az ág, az alvóhely vagy a fészek a tetőrész alá kerül, mert az ideges állatok általában megpróbálnak felfelé menekülni, mert magasan nagyobb biztonságban érzik magukat. Ha a menekülőutat biztosítjuk számukra, akkor a csípésproblémának néhány héten belül meg kell szűnnie, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy a madár bízni kezdjen bennünk.

Hormonális okok-ivarérettség-fiókák

Egy régóta a családdal élő madár hirtelen agresszivitásának oka legtöbbször a szerelem vagy a féltékenység. A korábban szelíd madár az ivarérettség elérésével agresszívvá válhat. Ilyenkor nagyon fontos, hogy soha ne kiabáljunk, vagy üssük meg a madarat, mert az csak tovább mérgesíti a helyzetet, ráadásul teljesen hatástalan. Ilyenkor a legjobb, ha egy határozott „Nem!” utasítás után faképnél hagyjuk a madarat, vagy visszatesszük a helyére és nem törődünk vele. Költés idején az állat úgy érezheti, hogy meg kell védenie a tojásokat és a fiókákat, és emiatt gyakran válik harciassá. Ez teljesen természetes viselkedés, és egyszerűen csak meg kell várni, amíg megszűnik. Hagyjuk ilyenkor békén a madarakat. Ha nem kel ki utód, vagy a fiókák már kirepültek, az agresszivitás előbb-utóbb megszűnik.

Magány okozta agresszió

Az agresszió gyakori probléma az egyedül tartott madaraknál is. A magányos állatok szükségszerűen kötődni kezdenek gazdájukhoz, és társként kezdenek tekinteni az emberre, akinek jelenlétét a nap minden órájában igénylik és nem szívesen osztják meg senki mással. Ha a gazdi elhagyja a madarat, az állat rikoltozni kezd, és ha egy másik személy közelít felé, dühösen, harciasan reagál. Tollas barátunk azért is megtámadhatja szeretett tulajdonosát, mert az ember nem tudja madárszerűen viszonozni a kötődést.

Ez az agresszivitás akkor alakul ki, amikor a madár elérte az ivarérett kort, ami fajától függően 2-7 évesen következik be. Mit tehetünk ilyenkor? Meg kell adnunk kedvencünknek, amire szüksége van, vagyis saját fajtársainak társaságát, például egy különböző nemű párt. Ha úgy látjuk, hogy tollas állatkánk elsőre nem esik szerelembe, ne aggódjunk, mert hamarosan észhez tér és megszelídül. Megfelelő ellátás és ideális körülmények között a legtöbb, agresszivitással kapcsolatos probléma magától is megoldódik.

Nem kérünk a meglepetésből!

Egyes gazdik mindig azon törik a fejüket, hogy mit tehetnének azért, hogy kedvencük ne unatkozzon. Ez addig jó, amíg az ötletelés új játékokra vagy kalitkába való tárgyakra vonatkozik, ám a madár napirendjébe való beavatkozás egyáltalán nem tanácsos.

http://www.fressnapf.hu/madaruloke_triangulum_l/

Tollas barátaink a szokások rabjai és nem értékelik, ha hirtelen másik helyen találják a madárházat vagy a szabad repülés és játékidő reggelről délre tolódik, amikor ők éppen sziesztázni szoktak. Egyes madarak a változásokra agresszíven és csipkedéssel reagálnak. Ha ez bekövetkezik, jobb, ha mielőbb visszaállítjuk a régi rutint és nem próbáljuk többé megváltoztatni.