Kölyök korban mindenképpen érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy kutyaiskola kölyökcsoportjába járunk kedvencünkkel, mert a kutyaiskola nem csak arra jó, hogy vezényszavakat és trükköket tanítsunk kedvencünket, hanem arra is, hogy megfelelően szocializálódjon. Ha első kölyökkutyánk érkezett otthonunkba és nincsen még tapasztalatunk, akkor a kutyaiskolában mi is sokat tanulhatunk arról, hogy milyen módon kommunikálhatunk megfelelően kedvencünkkel, úgy, hogy jó falkavezérévé válhassunk. Ez az alapja mindennek a későbbiekben. Ez, ha lehet még a vezényszavaknál is fontosabb. A kölyöknek meg kell tanulnia, hogyan kell viselkedni különböző korú, méretű kutyákkal. Mindezt egy kutyaiskolában biztonságos, kontrollált körülmények között tudja elsajátítani a kiskutya. A jó szocializáció egy egész életen át elkíséri a kutyát és sokkal nehezebben sajátítható el felnőtt korban, ha esetleg már kialakult egy viselkedészavar (pl.: félelemből származó agresszió).

Ül!

A legegyszerűbben megérthető és végrehajtható parancs az „Ül!”, ezért ajánlott ezzel kezdenünk. A gyakorlat megtanításának egyik módja lehet, hogy kiveszünk egy szem jutalomfalatot a tasakjából, és közel tartjuk kutyánk orrához. Ezt követően mozgassuk a kezünket felfelé úgy, hogy az eb kövesse a tekintetével, és közben letegye a fenekét. Ekkor mondjuk ki, hogy „Ül!”, majd adjuk oda a finomságot, és dicsérjük meg az állatot. Ezt így gyakorolgassuk naponta néhány alkalommal, egészen addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy kutyusunk megtanulta a parancsszót. Ezután ültessük le bundás barátunkat étkezés előtt, és akkor is, mielőtt sétálni megyünk, illetve minden olyan szituáció előtt, amikor szeretnénk, ha nyugodt lenne és leülne.

Gyere!

Ez a parancsszó segíthet megelőzni a bajt, ha kicsúszik kezünkből a póráz, vagy véletlenül nyitva hagyjuk a kaput, illetve a bejárati ajtót. Ha lehet ilyet mondani, akkor talán a biztos behívás a legfontosabb parancsszó, amit kedvencünknek el kell sajátítania, ezért ezt érdemes nagyon sokat gyakorolni minden helyzetben. Azt gondolhatnánk, hogy ez nem is olyan nehéz dolog és talán így is van lakáson vagy kerten belül, de egészen más a helyzet, ha kedvencünket akkor akarjuk magunkhoz hívni, ha más kutyákkal játszik, vagy éppen egy másik kutya agresszívan közeledik felé, vagy amikor egy cica után iramodik. Ha ilyen helyzetekben is biztosan odajön hozzánk, akkor nyugodtan sétálhatunk vele bárhol. Ha szeretnénk megtanítani az ebnek ezt a parancsszót, akkor először tegyünk rá nyakörvet vagy hámot, akasszuk rá a pórázt, guggoljunk le hozzá, majd mondjuk neki, hogy „Gyere!”, és óvatosan húzzuk meg magunk felé a pórázt. Amikor odaér hozzánk a kutya, akkor dicsérjük meg őt, és adjunk neki egy jutalomfalatot. Miután már jól megy a gyakorlat, egy biztonságos helyen vegyük le róla a pórázt, és folytassuk a tréninget úgy, hogy a négylábú szabadon van. Gyakoroljunk úgy, hogy mindig legyen nálunk jutalomfalat és különböző helyzetekből hívjuk ki őt. A behívás tanulásának is egy nagyon jó helyszíne a kutyaiskola, hiszen ott van olyan feladat, hogy játékből kell kihívni a kutyát.

Fekszik!

Ez a vezényszó a nehezebben megtaníthatók közé tartozik, hiszen a fekvés egy eléggé alázatos testtartás. Így hát keresnünk kell hozzá egy különösen finom illatú jutalomfalatot, amit a tenyerünket bezárva kell tartanunk. Ezt követően tartsuk oda öklünket bundás barátunk orrához, majd amikor szimatolni kezdi, engedjük le kezünket a földig úgy, hogy közben kövesse az eb. Ha a kutya lefeküdt, akkor mondjuk ki, hogy „Fekszik!”, és kapja meg a jutalmat egy kis simogatással együtt. Gyakoroljuk néhány percig minden nap. Ha háziállatunk megpróbál felülni vagy túlságosan a kezünk felé közelít, szóljunk rá egy nyugodt, de határozott „Nem!”-mel, és vegyük el a kezünket. Soha ne nyomjuk le az állat testét fekvő pozícióba, legyünk kitartók, és csak a jutalomfalat segítségével érjük el a kívánt pozíciót.

Marad!

Mielőtt arra kezdenénk el tanítani a kutyát, hogy hogyan maradjon egy helyben a kérésünkre, győződjünk meg arról, hogy már biztosan megérti az „Ül!” parancsszót. Ez azért fontos, mert ennél a gyakorlatnál először arra kell megkérnünk kutyusunkat, hogy üljön le. Ezután kinyújtott tenyerünket magunk előtt, az állat felé mutatva, mondjuk ki, hogy „Marad!”, majd tegyünk néhány lépést hátra. Ha az eb ülve marad, és nem indul el közben felénk, jöhet a jól megérdemelt jutalom. Fontos, hogy akkor is dicsérjük meg négylábú pajtásunkat, ha csak néhány másodpercig maradt meg egy helyben. Ha a kutya már érti ezt a vezényszót, akkor növeljük fokozatosan az időt, amíg helyben kell maradnia és növeljük a kutya és köztünk lévő távolságot is. A kölyökkutyákkal és a kifejezetten aktív kutyusokkal legyünk nagyon türelmesek, hiszen ők imádnak mozogni és nem szívesen ücsörögnek egy helyben.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tanulás egy viszonylag hosszú folyamat, tehát csak akkor vágjunk bele, ha biztosan képesek vagyunk nyugodtan és türelmesen végigcsinálni a gyakorlatokat napokon, heteken vagy akár hónapokon át háziállatunkkal. Soha ne siettessük kutyánkat, és ne szidjuk meg, ha esetleg valamit nem ért meg a sokadik alkalomra sem. Ügyeljünk arra, hogy a tanítást mindig sikerélménnyel hagyjuk abba, ha valami nem ment, akkor hagyjuk abba és adjunk a kutyának egy olyan feladatot, amit már jól tud és utána dicsérjük meg. Mindig a pozitív megerősítést alkalmazzuk a tréningek során. A pozitív megerősítés egy kiváló eszköze a klikker.

http://www.fressnapf.hu/anione-cicajatek-klikker/

A befektetett idő és energia idővel mindenképp meg fog térülni.

Forrás: cesarsway.com