Több séta, több izgalom: az egész világ egy nagy kaland
2013. szeptember 22.
Miért is menjünk mindig ugyanarra? Az olyan
unalmas! És nemcsak nekünk, embereknek, hanem a kutyáknak is. Igazán nem sok
kell hozzá, hogy egy-egy közös sétából együtt megélt kaland legyen.
Gyakori látvány: úton bandukoló gazdi, amint telefonál,
vagy ismerőseivel cseveg, miközben alig figyel oda négylábú társára. Közben a
kutya azt csinál, amit akar, átcsörtet mindenen, eltűnik a fák közt, olyasmit
eszik meg, amit nem volna szabad, és még ezerféle rosszaságot követ el. De ne
csodálkozzunk ezen: unatkozik, hát elszórakoztatja önmagát.
A kutyatulajdonosok
sajnos csak elvétve ismerik fel a probléma lényegét, ehelyett jól leszidják
„engedetlen” kedvencüket. Az ilyen sétát se a kutyus, se a gazdi nem élvezi,
mindkettőnek csak csalódást okoz. De ennek egyáltalán nem kell így lennie.
Tudatos tervezéssel a séta igazi kihívás lehet a kutya számára, olyan
stimuláció, amely mellett unalomnak nincs helye. Az egész világ egy nagy kaland
– kalandra fel tehát, fedezzük fel a világot négylábú barátunkkal együtt!
Szó sincs arról, hogy nap, mint nap teljesen új utakat kellene felfedeznünk csak azért, hogy sétáinkat élvezetesebbé tegyük saját magunk és kutyánk számára. Nyilvánvaló, hogy kedvencünk boldogan indul el új és új ösvényeken, és persze az is, hogy odakint megszámlálhatatlanul sok szaglászni- és felfedeznivaló vár rá. Azonban senki nem tudja minden áldott nap új utakra vinni a kutyáját, ezért érdemes a már bejárt és kipróbált ösvényeket egy kicsit izgalmasabbá tenni. Ehhez csak nyitva kell tartanunk a szemünket, miközben kint vagyunk a természetben. Egy csomó olyan dolgot találunk az út mentén, amit a séta részévé tehetünk, hogy az még jobb szórakozást nyújtson. Ha például egy kidőlt fatörzsre akadunk, vegyük rá kedvencünket, hogy ugorja át, vagy nézzük meg, meg tud-e állni a tetején. Ez utóbbi feladatnak az a járulékos előnye is megvan, hogy fejlesztjük vele kutyánk egyensúlyérzékét.Csakis a földön stabilan fekvő, méretesebb fatörzseket használjuk fel az ilyen feladathoz. Egy farakás már nem alkalmas erre, mert elmozdulhat, és a törzsek szétgurulhatnak. Azt is vegyük figyelembe, hogy csak jó időben játszhatunk ilyen játékot, mert egy nedves fatörzsön nem tud biztosan megállni a kutya.
- Egy-egy nagyobb sziklát kitűnően felhasználhatunk
egyszerű engedelmességi gyakorlatok végrehajtásához – engedjük, hogy
kutyánk felmásszon rá, majd adjunk neki „Ül!”, illetve „Fekszik!”
parancsot. Előbb persze ez esetben is meg kell győződnünk róla, hogy
stabilan áll-e az a szikla, és csak száraz időben gyakoroljunk. - A parkokban kihelyezett padok – konstrukciójuktól
függően – alkalmasak lehetnek arra, hogy a kutya átkússzon alattuk. - Az egymáshoz közel elhelyezkedő fák és bokrok
nagyszerű természetes szlalompályát alkotnak, de akár saját magunk is
odaállhatunk, vagy a megfelelő távolságban leszúrhatunk a földbe néhány
ágat, hogy kedvencünk újabb akadályokat kerülhessen meg. - És, miért ne alkothatnának ezek a leszúrt ágak egy
négyzetet, aminek a közepén „ültethetjük” a kutyát?
Gondolkozzunk kreatívan, és használjuk fel mindazt, amit az adott környezet kínál.
A kutyák szeretik a keresős játékokat.
Kitűnő szórakozást kínálhatnak a szabadban játszott keresős játékok. Vegyük rá négylábú barátunkat, hogy keresse meg a labdát, valamelyik játékát, vagy csak a kezünk ügyben eső botot, bármit, ami leginkább motiválja őt. Ezután rejtsük el a magas fűben vagy egy bokorban, és hagyjuk, hogy megkeresse.
A kutyák élvezik, ha meg kell dolgozniuk az ételért
Egy-egy séta különösen izgalmassá tehető azzal, ha kedvencünknek meg kell dolgoznia az ételéért.Számtalan kutyatulajdonos esküszik rá, hogy legalább egy napi étkezést séta közben kell megejteni.
- Tanítsuk meg kutyánkat parancsra keresni, de azt se
felejtsük el, hogy ez a feladat nem való az olyan különösen nagy étkű
kutyáknak, mint amilyen a labrador, mivel a lényeg az, hogy kedvencünk
megtanulja: ne kajtasson folyton mindenféle ehető dolog után. És nem
szabad csak úgy az út mentén elszórni az ételt, hogy aztán megkerestessük
vele. Ezzel csak arra bátorítanánk, hogy mindent összeszedjen az út
széléről, ami semmiképpen nem lehet a célunk, hiszen megtörténhet, hogy
legközelebb épp egy mérgezett csalit fal fel. Végső soron mindegy, milyen
gyakorlatot végeztetünk a kutyával, az egyetlen személy, aki őt ezért
megjutalmazhatja, csakis a gazdi lehet. Vigyünk magunkkal egy kisebb
zsákot vagy tasakot benne száraztáppal vagy jutalomfalatokkal, amit
elrejthetünk útközben. Ez arra ösztönzi majd kedvencünket, hogy
megkeresse, sőt vissza is hozza, hiszen csak a gazdi tudja kinyitni a
cipzárt, ami a jutalom elnyerésének egyetlen akadálya. - A feladatot némileg tovább nehezíthetjük –
ugyanakkor javíthatjuk kutyánk önuralmát –, ha megtanítjuk neki, hogy csak
akkor indulhat megkeresni a jutalomfalatot (vagy a labdát, játékot stb.),
ha mi azt mondjuk neki, hogy „Indulj!”, „Oké” vagy „Hozd ide!”. Ez a
gyakorlat kiválóan alkalmas a kutya engedelmességének fejlesztésére.
Közben fejleszti önuralmát, és megtanulja, hogy megbízhat a szavunkban. És
micsoda örömmel veti majd magát a jutalom után, ha végül megengedjük neki!
Jó ötletek az izgalmak fokozására
Egyébként pedig megvan a módja annak, hogyan érjük el a
kutya fokozott figyelmét, valahányszor sétálni visszük őt a jövőben. Hogyan?
Egyszerűen azzal, ha állandóan meglepjük őt valamilyen váratlan dologgal.
- Varázsoljunk: A kutyák imádják, ha a
szórakoztatásukra séta közben hirtelen elővarázsolunk valamit a
„kalapból”. A legtöbb kutya szereti elkapni és visszahozni például a frizbit.
De egy labda vagy egy sípoló műanyagállat ugyanúgy megteszi – a lényeg,
hogy kutyusunk semmiképp ne vegye észre, amikor elrejtjük azt. Ha mindig
készen állunk valamilyen meglepetéssel, akkor a varázserő állandó
forrásává tesszük magunkat kutyánk szemében, így az sokkal több figyelmet
szentel majd nekünk tudván, hogy bármikor érdekes dolgok történhetnek. - Játsszunk bújócskát: A
kutyánk csak rohan bele a vakvilágba anélkül, hogy a legcsekélyebb érdeklődést
tanúsítaná irántunk? Bújjunk el egy fa vagy bokor mögé, és hívjuk magunkhoz.
Alaposan meg fog lepődni, ha rájön, hogy nem lát minket, ezért a keresésünkre
indul. Barátságosan hívjuk őt, és ne legyen túl nagy a távolság közöttünk,
különben kutyánk aggódni kezd, hogy tényleg eltűntünk, és hanyatt-homlok
hazarohan. A biztonság kedvéért hagyjuk rajta a tréningpórázt, és hívjuk be,
mielőtt az feszülni kezd. - A játék még izgalmasabb lehet, ha hármasban megyünk
sétálni. Mutassunk kedvencünknek egy jutalomfalatot (labdát vagy a kedvenc
játékai közül egyet), majd fussunk el vele és rejtsük el. Közben a kutyát
segítőtársunk pórázon tartja, és csak akkor indulhat utánunk, ha arra a
gazdi vagy a segítője parancsot ad. Ha megtalál bennünket, kapjon jutalmat
érte. Kezdetben segítsünk neki azzal, hogy többször is hívjuk. Később úgy
nehezíthetjük és tehetjük még szórakoztatóbbá a játékot, ha szag után kell
megkeresnie bennünket. Tulajdonképpen a keresőkutyák kiképzése is így
történik.
Nyilvánvalóan abban sincs semmi rossz, ha egyszerűen csak jól érezzük magunkat a kutyánkkal –
nem kell, hogy minden közös tevékenységünk valamilyen álruhába bújtatott
engedelmességi gyakorlat legyen.
- Például ősszel, amikor még jó idő van, menjünk át
kedvencünkkel egy sekélyebb patakon. A kutyák nagyon szórakoztatónak
találják, ha a gazdival közösen mehetnek bele a hideg vízbe. - Vagy gázoljunk át az őszi avarszőnyegen, és együtt
keresgéljünk benne! Itt aztán tényleg jól el lehet dugni ezt-azt, hogy a
kutya megkeresse. - Aki szereti a vad kergetőzést és élvezi, hogy együtt
bolondozhat kedvencével, az fogócskázhat is vele a bokrok és a fák között.
Egyszer a gazdi kergeti a kutyáját, másszor meg fordítva! Nézze, milyen
izgatottan csillog kutyája szeme! - Azok a kutyák, amelyek nem kerülnek azonnal fölénybe
ebben a játékban, valószínűleg jobban élvezik majd a kötélhúzást. És ha a
gazdi erősebb is, mint négylábú játszótársa, hagyja őt is nyerni néha, és
egyszerűen élvezze a kutya lelkesedését.
Az biztos, hogy az ilyen séta sokkal több figyelmet kíván
annál, amikor ember és kutya pusztán egymás mellett sétál, ki-ki a maga
dolgával törődve. És az is biztos, hogy ez néha egy kis munkával jár. De nagyon
megéri – nemcsak azért, mert kutyánk jól érzi magát és edzett, gyakorlott lesz
tőle, hanem azért is, mert jobban fog kötődni hozzánk, mindig a közelünkben
marad és állandóan lesi, hogy mit csinálunk éppen. Elvégre tudja jól, hogy
bármikor történhet valami fantasztikusan jó dolog!