Tisztelt Doktor Nő!/Doktorúr!
Sajnos elég sok dolog összejött a kutyámnak mostanában.
17 éves 7 hónapos a kutyám. 15 évesen volt kétoldali csípőműtétje (a combcsont lefejezés). Fél évig nagyon jól volt rengeteget sétált, sőt rohant és ugrott, mint egy kölyök. Majd a mozgása egyre inkább ataxiás lett, de tudtunk azért sétálni. A hátsó része egyre gyengébb lett idővel, de idén nyárig még sétálgattunk rövid távon. Nyáron már nem tudott lépkedni, csak ugrálva közlekedett inkább. Elvittem még 2 évvel ezelőtt a műtétet végző orvoshoz, aki a gerinc röntgenen nem látott semmit és azt mondta, hogy lehet ízületi probléma, vagy idegrendszeri.
Néhány napig kapott ízületre gyógyszert, de nem használt és MRI-re nem akartam vinni, mert nem akartam a két műtét után még kitenni annak is.
A probléma sem volt akkor még olyan súlyos. Ma már bánom, hogy nem tettem meg. A lábmozgása folyamatosan romlott. Sokszor keresztezi a két hátsó lábát és a lábfejét sem húzza vissza, ha körömmel lefele teszem le. Idén nyáron már nem tudott lépkedni, csak ugrálva közlekedett inkább és sokszor elesett. Tulajdonképpen fokozatosan jutott a lába el ebbe az állapotba.
Aztán elkezdett ferdén menni és végül már egyáltalán nem tudott járni az elesések miatt.
Vettem neki kutyakocsit, de azt sem tudja elhúzni. Nehéz is a kocsi, meg az ugráló mozgása miatt sem tud vele menni. Így egy törölköző szerűséggel sétáltatom (hátsólábainak van rajta két lyuk), de egyre nehezebb ez is, mert elkezdett körbe menni, vagy csak pár métert ugrál. Közben tavasszal kiderült, hogy mindkét szemén leállt a könnytermelés és így ezekre folyamatosan szemcseppeket, szemzseléket kap. A legnagyobb probléma, hogy felerősödtek a demenciás tünetei. (Legalábbis én azt gondolom, hogy az lehet.Két éve a műtétje után kezdődött, de akkor még nem volt ennyire súlyos és nem volt mindennapos, mint most. ) Állandóan le akar menni, de a törölköző segítséggel sem tudok csak pár métert menni, mert körbe-körbe megy a mellső lábán, illetve ugrál a hátsókkal. Mindig balra. Egyenesen és jobbra nem akar menni. Sokszor csak állunk egy helyben, vagy ráültetem a cipőmre és akkor elalszik. Amíg tudott járni, addig éjszaka folyamatosan járkált lihegve a lakásban. Akkor még nem vettem észre, hogy ferdén megy, de egyre gyengébbek voltak a lábai. Volt, hogy a napot végig aludta, de volt, hogy nappal is rájött ez az állandó mehetnék. Éjjel nem aludtam szinte semmit, de amíg tudott járni ez nem volt nagy probléma. Nem zavart igazán, hogy járkál. Miután nem tudott járni, illetve próbálkozott, de mindig elesett mintha a demenciája is egyre rosszabb lett volna.
Éjjel elkezdett sírni, majd üvölteni (mivel nem tudott már futkározni). Adtam neki Sanaxot negyedet (kb 7-8 kg a kutya) de attól sem aludt pár óránál többet, de volt, hogy csak fél órát. A gyógynövényes nyugtatók nem használnak. Ha rájön a pánik, akkor bepisil, bekakil a lakásba. ha leviszem az utcára akkor is csak egy helyben
állunk leginkább, vagy pár métert szökellget a segítségemmel. A kutyákat felismeri és érdeklődik is irántuk, de már nem ugatja meg őket, csak figyel.
Utoljára egy éve volt vérvétele, akkor kicsit magas volt a hasnyálmirigy érték, de nem mondtak rá semmit. Egyébként rendben volt. Tavasztól őszig szemészetre jártunk folyamatosan. Mindkét szemén alig van könnytermelés, ezért szemcseppeket és szemgélt kap. A két és fél évvel ezelőtti műtéte óta folyamatosan lefogyott. Jó étvágya van, de nagyon-nagyon vékony. A gerincén ki tudom a csigolyákat tapintani. Mondtam az orvosnak még korábban, hogy egyre fogy, de nem kaptam rá választ, hogy mi miatt lehet. Mostanában a szeme is rosszabb lett. Már sokkal gyengébben lát. Ha eszik nekem kell fognom, mert nem tud állni, csak néhány másodpercig és sokszor a tányér szélébe harap, mintha nem látná az ételt. Nem hány és a széklete is rendben van. Nem nagyon szeretném már vizsgáltatni, mert annyit jártunk orvoshoz eddig is és annyira fél már az orvosoktól. Nem szeretném már kitenni újabb vizsgálatoknak.
Ez nem élet neki ami most van. Vajon ezek a tünetek azt jelentik, hogy már közel az elmúlás számára? Tavaly télen még annyit aludt, túl sokat is, de most már szinte alig alszik. Van hogy alszik reggeltől délutánig, de aztán reggelig szinte sír és olyankor le kell vinnem, de van hogy napközben sem alszik. Ha leviszem, akkor abbahagyja. Nyáron nagyon sokat voltunk lent, még éjszaka is. Lent az utcán megnyugszik, de már ott sem élénk. Lent el tud aludni, de már hideg van. Nem tudunk kint lenni sokáig. A lakásban viszont ritkán alszik el nyugodtan, mert állandóan felriad. Szeretném a szakmai véleményét kérni, hogy jól teszem e ha azt választom, hogy elaltattatom, vagy vizsgáltassam még ki? Nem tudom mi lenne a helyes döntés.
Én is ki vagyok már teljesen, mert 24 órás felügyeletet igényel és sokszor elvesztem a türelmem, ami szintén nem jó neki.
Ha elaltattatom és nem viszem újabb orvosi vizsgálatra azt is csak azért tenném, mert sajnálom már kitenni ennyi idősen vizsgálatoknak. Attól is stresszes lenne. Tudom, hogy nem dönthet helyettem. Én csak arra nézve kérném a véleményét, hogy vajon mikor jön el az idő.
Helyes e ha vizsgálatok helyett az eutanáziát választom ennyi idősen? Az biztos, hogy ez nem élet így neki.
