Tisztelt Dokrotnö, 11 éves rottveiler kutyánk teljesen lebénult, egyik naprol a másikra, az orvos megtett érte mindent, de naprol napra rosszabb léett az állapota.Ugy döntöttűnk, el kell engednünk, mit mondjak nagyon megviset a dolog, ö családtagnak számitott nálunk,itt hagyott bennűnket, és társát is mert két rottweilerűnk. vot.Igen volt. Nagyon szerették egymást, egyűtt ettek, játszottak, aludtak, futkároztak, és veszekedtek is. Azért irom, hogy volt, mert, mikor elment az élsö kutyus, a másik szomorú lett, kevesebbet evett.A nap 20 oráját velűnk töltötte, még aludni is beengettük, hogy ne legyen egyedűl, egész nap szem elött volt, mindig ott volt ahol én, etetgettem szeretgettem, játszottam vele, futkározott.Kb 1 orát volt egyedül , mig elmentem bevásoroni, amikror hazaértem, azon a helyen feküdt az udvaro, ahol a társa annak idején, szoltam neki ,hogy megjöttem, nem reagált, mikor észrevettem, hogy nem mozog nem akartam elhinni, hogy nem él.A fádalmam ami utána volt, le se tudom irni,az a kérdése, hogy létezik-e olyan,hogy bánatában elment a társa után, vagy calami más baja is lehetett.Tudom , nehéz igy eldönteni, az orvos mondta, hogy csak boncolással tud pontos választ adni,de akkor abban a pillanatban nem tudtam ilyenre gondolni.Eltemettük, elsirattuk, még most is siratjuk a párommal, és közben lelkiismeret furdalásom van,hogy valami nem jol csináltunk.Nagyon fáj, és nem tudok rajta túllenni………. Tisztelettel Erika
2018.03.11
A kutyák is tudnak gyászolni, akár depressziósak is lehetnek ilyen helyzetben, de ez azért nem szokta a halálukat okozni. Szerintem volt valami más is a háttérben. Sajnos tényleg nem fog már kiderülni, hogy mi volt a baj. Sajnos nem létezik olyan ember, aki ezt meg tudná mondani önnek…Az viszont biztos, hogy nem ön az oka annak, ami történt. Mindent megtett mindkét kutyáért.