A kutyák tappancsai a természet valódi csodái, a forró vagy a jeges talaj kihívásait is jól viselik. Párnácskáik ezerszer jobban funkcionálnak, mint a legdrágább sportcipők, ráadásul ezek a „talpak” sosem kopnak el. A talppárnák speciális szerkezete védelmet biztosít a fagyási sérülésekkel szemben és a magasabb hőmérsékletű talajjal szemben is ellenállóvá teszi őket. Akármennyire is csodálatosak ezek a tappancsok, azért szélsőséges körülmények esetén megsérülhetnek, úgyhogy érdemes rájuk nagyon odafigyelni.  A nagy hidegben a talppárnák ellenállóképessége csökken, így könnyebben sérülnek, repedeznek.

Négylábú barátaink tökéletesen felkészültek azokra a kihívásokra, amelyekkel a természet szembe állítja őket, mégis történhetnek balesetek, sérülések. A lábujjak közé jutott jég, só és kavicsok sebeket, horzsolásokat okozhatnak. Ezek a sérülések pedig nem csupán fájdalmasak, hanem sajnos nehezen is gyógyulnak, hiszen a lábvégek állandó igénybevételnek és szennyeződésnek vannak kitéve. A sérülések könnyen el is fertőződhetnek amiatt, hogy ezt a területet nehéz tisztántartani.

A tappancsok védelme

Annak érdekében, hogy a párnácskák egészségesek, és rugalmasak maradjanak, séta előtt meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket. A hosszú szőrű kutyák számára jó megoldás, ha a lábujjak közötti szőrt rövidre nyírjuk, mert így elkerülhetjük a jégcsomóképződést.

http://www.fressnapf.hu/ollo-kerek-vegu-talp-szem-ful/

A lábak nyírásában kérhetjük kozmetikus segítségét, mert ő a speciális eszközeivel valóban nagyon rövidre tudja vágni a szőrt a kényes területeken.  A mancsokat fedő bundához semmiképp ne nyúljunk, mert szőr nélkül semmi sem fogja melegíteni a kutya lábát.

Minden séta előtt alkalmazzunk tappancsápolásra készült krémet, vagy mancsvédő permetet.

Ezek az anyagok védőréteget képeznek a párnácskákon, és védelmet biztosítanak a sóval szemben. Nyáron se hanyagoljuk el a tappancsokat, mert így hatékonyabban segíthetünk abban, hogy télen is rugalmasak maradjanak, és ne száradjanak ki.

Séta után a mancsokat langyos vízzel mossuk le. Ha a kutya nem szívesen áll a fürdőkádba, hogy a zuhanyrózsa segítségével leöblítsük a tappancsait, akkor folyamodjunk a lavóros trükkhöz. Tegyünk az ajtó mellé egy vízzel teli lavórt úgy, hogy az állat mindenképp átgyalogoljon rajta, mielőtt a lakásba ér. Így a só többsége lekerül a lábakról. Lehet, hogy ezek a dolgok túlzottan időigényesnek tűnnek, de feltétlenül szükségesek, mert a só folyamatosan marja a kutya lábát, ami nem csak fájdalmas, hanem a talppárnák kiszáradását és repedezését okozza. Ez komoly fájdalommal jár, különösen akkor, ha az állat újra sóba lép. A tisztítás azért is fontos, mert séta után a kutya megnyalja a lábait, és így a só a szervezetébe jut, ami megbetegítheti.

Rendszeresen ellenőrizzük a párnácskák közötti részeket és a lábujjakat, hogy nem szorult-e idegen tárgy közéjük, ezek a részek elég kényesek, ezért nagyon kellemetlenek lehetnek az állatnak. Ha nem távolítjuk el őket, akkor felsértik a bőrt, és sebeket, fertőzéseket okozhatnak.

Forduljon állatorvoshoz

Ha látjuk, hogy a kutya mancsai megsérültek, vagy észrevesszük, hogy sántít, vagy folyamatosan nyalogatja a lábait, sürgősen vigyük el állatorvoshoz! Amíg odaérünk, addig is mossuk le bőséges mennyiségű langyos vízzel a mancsokat és fertőtlenítsük a sebeket. Ezzel elkerülhetjük a további fertőződést és a sebek szennyeződését. Ha kutyánk talpa megsérül az állatorvos  alaposan kitisztítja a sebet, és szükség esetén össze is varrja. A másodlagos fertőzések kockázatát antibiotikum alkalmazásával lehet csökkenteni és fájdalomcsillapítóra is szükség lehet. Nagyon fontos a terület tisztán és szárazon tartása. A téli latyakban ez sok esetben nehézséget okoz. Érdemes ilyenkor beszerezni egy kutyacipőt és kizárólag a séták idejére valamilyen vízhatlan burkolattal ellátni a lábvéget.

Mancsvédőt is adhatunk a kutyára, mint megelőző segédeszközt. Ezeket eredetileg az északi-sarki szánhúzó kutyák számára fejlesztették ki, hogy futás közben megóvják lábaikat a több órás jégen futás gyötrelmeitől. Ezek a „kutyacipők” azonban a mi szélességi körünkön is hasznosak lehetnek.

A legjobb védelmet a kutya mancsának az jelenti, ha séta közben megpróbáljuk elkerülni a sózott, homokkal felszórt utakat, és inkább havas erdei utak felé vesszük az irányt. Napi néhány perc a tappancsok védelmére és higiéniájára igazán nem nagy ár azért, hogy a kutyus természetes védekezőképessége egész évben megmaradjon.