A hidegvérű állatoknak melegre és napsütésre van szükségük ahhoz, hogy emésztőrendszerük és anyagcseréjük megfelelően működjön, ezért a mérsékelt égövön élő fajok ősszel, amikor a napsütéses órák száma csökken, nyugalmi állapotba kerülnek. Ezt az állapotot hibernációnak nevezzük, ilyenkor az állatok életfolyamatai lelassulnak.  A természetben élő hüllők ilyenkor visszavonulnak egy biztonságos rejtekhelyre, ahol sértetlenül átvészelhetik a telet. A meleg éghajlaton élő hüllők nem telelnek. A mérsékelt övi fajok telelnek, de nem mindegyik igényli ezt feltétlenül, csak abban az esetben, ha szaporítani szeretnénk őket. Vannak olyan fajok is, amelyek feltétlenül igénylik a nyugalmi időszakot, ennek hiánya akár halálukat is okozhatja. A kirgiz teknős pedig nem télen, hanem nyáron kerül nyugalmi időszakba (aestivatio) természetes körülmények között. Látható, hogy fajonként mennyire eltérőek lehetnek az állatok igényei, ezért csak pontos ismeretek birtokában szakember segítségét kérve teleltessük állatainkat, mert a dolog nem veszélytelen.

Lassú változás

A természetben élő hüllők ősszel csökkentik aktivitásukat, ám ez nem történik meg egyik napról a másikra, egy többhetes folyamat megy ilyenkor végbe. Az állat a nappalok rövidülésével egy időben elkezd hormonokat termelni, amelyek lassan felkészítik szervezetét a hibernálásra. Néhány gyíkféle rendelkezik egy „harmadik szemmel” is, amelyet parietális szemnek nevezünk. Ez, az állat szemei között elhelyezkedő áttetsző felület juttatja el az agyhoz azokat az információkat, amelyek hatására az állat belső órája működésbe lép.

A terráriumban is kialakíthatjuk a rövidebb nappalok illúzióját, ehhez csak át kell állítanunk a világítás időzítőjét. Például a görög és mór teknősök terráriumának megvilágítását és hőmérsékletét a teleltetés megkezdése előtti 2-3 hét alatt kell fokozatosan lecsökkenteni. Az utolsó héten már nem szükséges etetni ezeket az állatokat, de vízre mindvégig szükségük van. Régebben úgy gondolták, hogy ezeknek a növényevő hüllőknek is előnyös, ha a telelési időszakban üres a bélcsatornájuk, de kiderült, hogy náluk, az állati eredetű táplálékot fogyasztó hüllőkkel ellentétben még előnyös is, ha a teleltetési időszakban van egy kis mennyiségű béltartalom. Ez a béltartalom segíti a bélflóra áttelelését, így ezek az állatok ébredés után hamarabb kezdenek el táplálkozni és az étvágytalanság is ritkább. Az állati eredetű táplálékot fogyasztó hüllőket meleg fürdőkkel kell segíteni a bélcsatornájuk teljes kiürítésében, mert az ő béltartalmuk az inaktív periódus alatt bomlásnak indulhat. A telelésre előkészített görög és mór teknősöket ki kell venni a terráriumból és jól záródó ládába kell tenni, enyhén nedves lomb vagy moha közé. A ládák oldalára természetesen fúrjunk néhány lyukat. A ládákat 2-6 fokos helyiségben helyezzük el. Ideális lehet erre a célra egy vízóra akna, garázs vagy pince.

A megfelelő páratartalom beállítása is nagyon fontos a teleltetés alatt. A túl száraz levegő az állatok kiszáradását okozhatja a légutakon keresztül.

Igaz, hogy egyes fajok akár a hűtőszekrényünkben is tölthetnék a telet, sok hüllőféle, mint például a szakállas agámák esetén elegendő, ha csak lekapcsoljuk a terrárium fűtését, és világítását csökkentjük. Ilyenkor a terrárium hőmérséklete szobahőmérsékletűre süllyed. Ezeket az állatokat nem is feltétlenül szükséges teleltetni, csak akkor, ha szaporítani akarjuk őket. A szakállas agámák természetben sem telelnek úgy, mint a mérsékeltövi hüllők, hanem ha hűvösebbre fordul az idő, akkor lelassulnak, nem táplálkoznak annyit, elbújnak.  Néhányuk a nyugalmi időszak alatt időről-időre megjelenik, hogy igyon valamit, ezért vízre ilyenkor is feltétlenül szükségük van. Ez alatt a nyugalmi időszak alatt előfordul, hogy egyes állatok esznek egy keveset, de vannak olyanok, amelyek egyáltalán nem fogyasztanak táplálékot. Az ébresztésük úgy történik, hogy 4-6 hét múlva visszakapcsoljuk a terrárium fűtését és világítását, ennek hatására az agámák újra aktívak lesznek és ideális esetben szaporodni kezdenek.

Őszi állapotfelmérés

Azt javasoljuk, hogy hibernálás előtt vigye el kedvencét egy, a hüllőkre szakosodott állatorvoshoz. Így elkerülhető, hogy a legyengült állat elpusztuljon a téli hónapok alatt, és az orvosnál fény derülhet olyan rejtett betegségekre is, amelyek a téli álom idején üthetik fel a fejüket. A vizsgálatok során a szakember az állat székletmintáját elemzi, így az esetleges parazitafertőzések is kiszűrhetők. Az állapotfelmérést mindig a hüllő aktív időszakában kell elvégezni, amikor az állat rendszeresen eszik és ürít.

A fiatal állatoknak is szüksége lehet alvásra

Általános tévhit, hogy a fiatal állatoknak nincs szüksége hibernációra, pedig ez azoknál a fajoknál, amelyek feltétlenül igénylik az inaktív periódust, növendék korban is nagyon fontos.  Fiatal állatoknál különösen fontos, hogy szakember lássa őket, mielőtt megkezdenék nyugalmi periódusukat. A téli álom idejére nem szükséges élelmet raktározniuk, mert anyagcseréjük a hidegben alig igényel energiát.

A másik tévhit, hogy a hibernálás csak akkor szükséges, amikor az állatok szaporodnak, de ez csak egyes fajok esetében van így. A tény, hogy a hüllők nem sokasodnak, ha nem pihennek télen, megmutatja, milyen fontos az állatok egészséges hormonháztartásának fenntartásához a hibernáció. Egyébként, annak ellenére, ha egy állat évekig nem aludt téli álmot, bármikor el tudja kezdeni a megfelelő körülmények között és megfelelő egészségi állapotban.

Tavaszi ébredés

Csakúgy, mint az emberek, akik a Nap első sugaraitól valóságosan felélénkülnek, tavasszal a hüllők is ébredezni kezdenek a természetben. Nekünk nincs más dolgunk, mint fokozatosan növelni a hőmérsékletet és a megvilágítást. Ha egy állat tavasszal elkezd magától mozogni, akkor azt hamarabb ébresszük fel. Ébredés után tegyük az állatokat langyos vízfürdőbe, így az állatok ihatnak és ez  a kloaka átmosásában is segít. Ha egy állat az ébredés után egy héttel sem eszik, akkor mindenképpen forduljunk állatorvoshoz.