• Némi zaj természetes

A madarak zajos állatok. Amikor a természetben kommunikálnak társaikkal, akkor hangosnak kell lenniük, hogy biztosan meghallják őket a távolabb lévő szárnyasok is.

– Egyes fajok például a napfelkeltét és a naplementét üdvözlik énekléssel, és könnyen előfordulhat, hogy ezáltal kedvtelésből tartott papagájunk is ezt fogja tenni.

– Más fajok a vadonban többedmagukkal kezdenek napi szinten többször is hangos ricsajozásba, akár 20 percen át.

– Továbbá a vadmadarak hangos jelzésekkel figyelmeztetik csapatuk tagjait a veszélyre, például, ha ragadozó jelenik meg a környéken. A kalitkában lévő tollas barátunk is ezt fogja tenni, ha megriad valamitől.

– Azok a szárnyasok pedig, amelyek messzebbre kerültek a rajtól, hangjelzést adnak, majd a többiek válaszolnak, és így találnak vissza egymáshoz. Ha díszmadarunk időnként rövideket csipog, akkor azzal egyszerűen azt kérdezi: „Ott vagy?”

Ilyen szempontból, tehát teljesen normális, ha kommunikál, hangokat ad ki házikedvencünk. Az azonban már nem igazán természetes, ha papagájunk hosszú ideig sikoltozik, és biztosan nem boldog közben.

• A túlzott rikácsolás okai

A boldogtalan madarak hangoskodása általában az állatot megterhelő alapproblémákra vezethető vissza, például:

– Betegség: Beleértve a nem megfelelő étrendből eredő táplálkozási problémákat, amelyek hatással lehetnek szárnyasunk viselkedésére is. Hogy meggyőződjünk arról, hogy jól van-e madarunk, mindenképp keressük fel az állatorvost.

– Változás a családban: Azt is stresszként élheti meg madarunk, ha egy családtagunk elköltözik otthonunkból, esetleg meghal.

– Félelem: Ha a papagáj fél valamitől, akkor nagyon nagy zajt képes csapni.

– Féltékenység: Új háziállat érkezése is bosszanthatja szárnyasunkat, vagy, ha nagyobb figyelmet fordítunk a ház bizonyos személyeire.

– Nem megfelelő alvás: Ez lehet attól, hogy rossz helyen van a kalitka, zavaró a TV hangja és fénye, vagy túl sokat mozgolódunk papagájunk közelében, amikor aludni szeretne.

A rikácsoláson csökkenthetünk, de nem szüntethetjük meg, ezt el kell fogadnunk. Figyeljünk arra, hogy kielégülnek-e madarunk alapvető szükségletei, és nem érik-e stresszhatások, amelyek kiküszöbölhetőek lennének. A lényeg, hogy megtaláljuk a probléma forrását, és annak megfelelően cselekedjünk. Fontos, hogy soha ne büntessük meg papagájunkat a csipogásért, mert azzal csak még nagyobb stresszt okozunk benne. Próbáljuk meg jutalmazni inkább a helyes viselkedést, tanítsuk meg inkább beszélni, és biztosítsunk izgalmas játékokat is a számára, melyekkel le tudja foglalni magát akkor is, ha mi épp nem érünk rá vele foglalkozni.