Ahogy általában a nevelést, úgy a szobatisztaságra való rászoktatást is kölyökkorban a legjobb elkezdeni. Ez a folyamat a türelemről és a pozitív megerősítésről szól. A teljes siker 4-6 hónapos kor körül érhető el, de előfordulhat, hogy kicsit tovább is kell várnunk. Ez függ a mérettől is. A kisebb kutyusoknak például a hólyagjuk is kisebb, az anyagcseréjük pedig gyorsabb, így viszonylag gyakran kellene kiengednünk őket. Ha pedig már valamennyivel nagyobb kutyánk van, akkor az is előfordulhat, hogy az eddigi szokásairól kell újakra rászoktatnunk.

A szakértők szerint akkor érdemes elkezdeni a szobatisztaságra való nevelést, amikor az eb 12-16 hetes körüli, mert ekkorra már viszonylag ügyesen képes kontrollálni a hólyagműködését.

Ha a kutyus már 12 hétnél idősebb, amikor hozzánk kerül és előtte kennelben tartották, akkor kicsit nehezebb lesz az átszoktatás és valószínűleg hosszabb időt fog igénybe venni. Ahhoz, hogy az állat viselkedését át tudjuk alakítani, bátorításra és jutalmakra lesz szükség.

Eleinte érdemes egy kisebb helyen tartani a kutyát a lakásban, és csak akkor nagyobb teret biztosítani számára, ha már megtanulta, hogy ki kell mennie, amikor el szeretné végezni a dolgát.

A következő lépéseket érdemes betartanunk a siker érdekében:

1. Alakítsunk ki egy etetési rendet a kölyök számára, és tartsuk is be azt.
   2. Reggel az legyen az első dolgunk, hogy kivisszük a kutyust, majd pedig minden 30. percben szintén menjünk ki vele. Este is, mielőtt egyedül hagyjuk, az legyen az utolsó feladat, hogy kiengedjük pisilni.
   3. Mindig ugyanarra a helyre vigyük ki őt. Ha érezni fogja, hogy ő ott már elvégezte a dolgát, akkor tudni fogja, hogy most is az a feladata.
   4. Amíg nem teljesen szobatiszta, addig maradjunk kint vele a dolga elvégzéséig.
   5. Amikor a kiskutya kint könnyít magán, dicsérjük meg, adjunk neki jutalmat és sétáljunk egyet a környéken.

Eleinte érdemes lehet bent tartanunk egy tálcát is kutyapelenkával kibélelve, hogy vészhelyzet esetén azt tudja használni a fiatal négylábú. Először jelöljük meg a pelenkát a kutyus saját mintájával, majd mutassuk meg neki. Hamar rá fog jönni, hogy mi a célunk vele. Később, ha a kölyköt a pelenkán látjuk, akkor tudni fogjuk, hogy mikor kell őt gyorsan kivinnünk az udvarra.

Mindig figyelnünk kell a jelekre. Nagyon fontos, hogy időben észrevegyük, ha kedvencünk jelzi felénk, hogy szeretne kimenni. Ilyen a nyafogás, a körözés, a szipogás, az ugatás, vagy ha a kiskutya hirtelen zabolátlanná válik, esetleg elkezdi kaparni az ajtót.

Egyéves korig a balesetek gyakoriak lehetnek, ezért igyekezzünk nagyon türelmesnek lenni. Ha nincs időnk eleget foglalkozni az állattal vagy valamilyen környezetváltozás történik ez idő alatt, a folyamat lassabb lehet.

Ha úgy érezzük, hogy többször pisil be a kutyus, mint kellene, vagy elég idős már ahhoz, hogy mindig kint végezze el a dolgát, forduljunk állatorvoshoz. Előfordulhat az is, hogy egészségügyi probléma okozza a vizelet- vagy ürüléktartási nehézséget.

Soha ne szidjuk erősen vagy bántsuk a kutyust, ha bepisilt. Ezzel csak félelmet keltünk benne. Ha épp látjuk a folyamatot, akkor tapsoljunk egyet – ez jelzi, hogy valami nincs rendben – majd vigyük ki gyorsan az ebet, és dicsérjük meg, ha kint is ürített. A lakásban azt a helyet, ahova a kiskutya piszkított, alaposan fertőtlenítsük, majd ecetes vízzel szagtalanítsuk, így kisebb lesz az esély rá, hogy újra megtörténik ott a baleset.

Forrás: pets.webmd.com