Mindehhez természetesen szükség van egy saját kertre, bár erkélyen vagy teraszon is gyönyörű lakrészt alakíthatunk ki nekik. A kinti szállás egyik nagy előnye, hogy nagyobb teret, és mindenekelőtt természetes napfényt tudunk biztosítani nekik. A lámpák a természetes fény közelébe sem érhetnek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kinti szálláshelynek mindig legyenek árnyékos részei is. Az európai szárazföldi teknősöket, pl. a mór teknőst szokták leggyakrabban a szabadban tartani, ezek az állatok áprilistól szeptemberig legtöbbször kint lehetnek. A csak lakásban tartott teknősöket inkább csak a nyári melegben tegyük a kerti birodalmukba. Sok más faj is megél időszakosan a kertben.

Csak melegben szabad?

Legtöbbször a tavasztól őszig terjedő időszakban tarthatjuk kint hüllőinket, ám vannak nagy hőigényű fajok, melyek csak nyáron viselik el a kintlétet. A trópusi fajokat például általában csak bent tartják. Olyan őshonos fajok, mint egyes gyíkok és siklók egész évben elviselik a kinti körülményeket, de még egy nagy kerti “lakrész” sem biztosíthatja minden esetben számukra a biztonságos téli álom minden feltételét, ezért erről a tartott faj igényeinek megfelelően külön kell gondoskodnunk. Ezek a hazai fajok mind védett állatok, tehát csak tenyésztőtől, eredetigazolás ellenében szerezhetjük be őket. Soha ne ragadjunk ki egy állatot természetes élőhelyéről.

A jó tervezés

Mielőtt nekilátunk a barkácsoláshoz, érdemes felvázolni egy tervet, amely tartalmazza az állat összes szükségletét. Hasznos, ha beszélünk valakivel, akinek már van tapasztalata.

Ha az elkerített rész üvegből, műanyagból vagy más hasonló anyagból áll, győződjünk meg róla, hogy esőben sem változik sártengerré vagy akváriummá, hogy kellemesen átjárja a szél és hogy nem fog túlforrósodni a napon. Legyen benne árnyékos rész is! Az elkerített rész határa lehet fal, süllyesztett műanyag lapok, hullámpala vagy cserépláda. Föld alá temetett műanyag lapokkal megakadályozhatjuk, hogy alagúton át távozzanak. Mindig tájékozódjunk arról, hogy a tartott faj milyen képességekkel rendelkezik- a szárazföldi teknősök például kitűnően másznak-, hogy elkerüljük állatunk szökését. Nem árt tudni, hogy csirkéket, nyulakat nem szabad hüllőkkel együtt tartani, mert sérüléseket okozhatnak nekik. A gekkókat és a kígyókat különösen óvni kell attól, hogy ragadozók – például madarak vagy macskák – támadjanak rájuk. A teknősök sérüléseit általában kutyák okozzák. Ha rácsot rakunk a kerti lakuk tetejére, megkímélhetjük őket ennek veszélyétől.

Szilárd talajon

Ne feledkezzünk meg a hüllő számára legmegfelelőbb talajról gondoskodni. A fürge gyíkok a homokos talajt kedvelik, míg szárazföldi teknősök számára a legjobb a természetes talaj. Sokszor kezdetnek a kertben egyébként is fellelhető föld is megteszi. Ezt aztán vagy fel kell kicsit lazítani, vagy tőzeggel, homokkal vagy agyaggal megerősíteni. Természetesen ezek egyike se tartalmazzon műtrágyát, permetezőszert vagy más káros anyagot. Lehetséges, hogy valamiféle vízelvezető rendszert is kell eszkábálnunk, hogy ne kerüljön az egész víz alá egy nyári zápor esetén. Ezt tesztelhetjük slaggal még azelőtt, hogy beköltöztetnénk az állatot.

A “kifutót” az állat természetes élőhelyéhez hasonlóan rendezzük be. Rakhatunk bele csöveket, virágcserepet, köveket, faágakat, fűcsomókat és más, időjárással dacolni képes kellékeket. Ha nagy vízigényű állatnak alakítjuk ki a lakhelyet, például vízi siklónak, vízi teknősöknek vagy kétéltűeknek, egy kis tavacskáról vagy csermelyről is gondoskodnunk kell.

Terülj, terülj asztalkám

Ha a kerti lakrész ehető növényekkel gazdagon benőtt, növényevő kedvencünk úgy érzi majd magát, mint a Kánaánban. Arra fel kell készülnünk, hogy belátható időn belül le fog legelni mindent. Álljunk hát készen rá, hogy onnantól nekünk kell majd etetni a jószágot. Egy kerti virágágyás vagy az elkerített rész határául szolgáló virágláda megfelelő utánpótlással szolgálhat. Emellett boltban vásárolt zöldségekkel vagy réten szedett növényekkel kínálhatjuk őket.

A rovarevő hüllők úgyszintén ki tudják szolgálni magukat kinti lakosztályukban. Tény azonban, hogy azon a kis elkerített részen nem találnak majd elég ízeltlábút, úgyhogy azért továbbra is gondoskodnunk kell majd róluk. A rovarok valójában még jobban is el tudnak rejtőzni a kint természetes környezetben, úgyhogy ne feledkezzünk meg a kiegészítő élelmiszer-szállítmányokról. Olyan egzotikus élő rovart, amely elmenekülhet a ketrecből, túlélheti az itteni éghajlatot és még szaporodni is képes, semmiképp ne adjunk a hüllőnek.

A természet örömei

Egy szabadtéri terrárium kialakításra első hallásra nagy munkának tűnhet, de megéri. Sok örömünket lelhetjük majd abban, hogy természetes környezetükben csodálhatjuk a hüllőinket.