A „sivatag” általában élhetetlen környezetnek tűnik, ám a háziállatként tartott hüllők jelentős része ilyen élőhelyről származik. Közülük a szakállas agámák és a leopárdgekkók a legnépszerűbbek, de szívesen tartják a galléros és tüskés farkú gyíkot, a homoki szkinkféléket és még számtalan más, száraz éghajlaton is megtalálható gyíkfélét.

A száraz terrárium kialakítása nem olyan nehéz feladat. A legjobb, ha alapként közepes finomságú terráriumi homokot használ. Ezt agyag porral is keverheti, hogy az aljzat még szilárdabb legyen. Ha elég szilárd az elegy, akár egy egész tájat vagy barlangokat is formálhat belőle. Ha nem szeretne az összekeveréssel vesződni, akkor választhatja a szaküzletekben kapható, előre elkészített agyagos homokot is. Az agyagtartalom minden árkot, fedezéket stabilabbá tesz. Ennek ellenére a túl magas agyagtartalom sem jó, mert a talaj túl keménnyé válik, és akkor az állat nem tud benne ásni. Csak száraz anyagokkal dolgozzon, mert az állat lábán összecsomósodhat a nedves agyag.

Madárhomok, akváriumi aljzat, építési homok

Soha ne használjon madárhomokot a terráriumba, mivel ez kalciumot tartalmaz, ami arra ösztönzi az állatot, hogy lenyelje, ám a hüllőknek ez székrekedést okozhat. Az akváriumi homok túl éles, az építkezési homok pedig túl poros és szennyezett, ezért ezek károsak lehetnek a terráriumlakókra nézve.

Csakúgy, mint a természetben, a száraz terrárium lakói szívesen ássák be magukat a homokba, vagy örömmel rejtőznek el hasadékokban, kövek alatt. Emiatt a mesterséges barlangok vagy a valódi kövek remek menedékként szolgálnak. Ezeket mindig a terrárium padlójára tegyük, lehetőleg úgy, hogy ha az állat alatta ás, akkor se legyen balesetveszélyes.

Tüske nélküli kaktuszokkal és egyéb pozsgás növényekkel is díszítheti a terráriumot, ám ezek nem feltétlenül szükségesek egy szép sivatagi környezet kialakításához. Soha ne használjon tüskés kaktuszokat, műanyag vagy mérgező növényeket, főként, ha növényevő hüllőt tart. Egy kisebb, száraz faág, néhány állati csont vagy egy pár kaktuszcsontváz a legegyszerűbb módja a klasszikus sivatagi hangulat kialakításának. Nem számít, hogy mivel dekorál, és az sem, hogy valódi funkcióval rendelkező vagy csak dísz barlangot vásárol, a lényeg inkább az, hogy a tárgyakat úgy rendezze el, hogy az állatot bármikor szabadon észrevehesse, anélkül, hogy arrébb kellene tennie a dekorációkat. Arra is gondolnia kell, hogy az élő tápláléknak ne legyen túl sok lehetősége a menekülésre, elrejtőzésre, mert különben a vacsorára szánt tücskökből nem táplálék, hanem esti koncertszereplő lesz.

Az átlátható elrendezés azért is jó, mert így az ürüléket is könnyebben eltávolíthatja. Javasoljuk, hogy erre a feladatra állandósítson egy kanalat, amivel mindig gyorsan tisztán tarthatja a terráriumot. Bizonyos állatfajok, mint például a leopárdgekkó, meg is könnyítik a dolgát, mert mindig ugyanabba a sarokba piszkítanak.

A sivatagi lényeket a napsugarak éltetik. Emiatt a terráriumi kedvenceknek biztosítani kell egy erős lámpát, amely elegendő fényt, hőt, és UVB sugarakat bocsát ki. Kipróbált és jól működő kombináció, ha alapvilágításként fénycsöveket használ, és erőteljes fém lámpákat a „naposabb” részek kialakításához. Ezeken a területeken a hőmérséklet akár 45 Celsius-fok is lehet. Ahhoz, hogy az állat komfortérzete meglegyen, szükséges néhány hűvösebb rész kialakítása is, ahová kedvence bármikor elvonulhat, miután kellően felmelegedett. Éjszaka kikapcsolhatja a lámpákat és szobahőmérsékletűre csökkentheti a klímát.

Nedves aljzat

A terrárium talaja sosem lehet teljesen száraz, persze sokkal szárazabbnak kell lennie, mint például egy esőerdei terráriumnak. Ugyanis, ha a talajban nincs semmi nedvesség, akkor az állatnál vesebetegség vagy bőrproblémák is kialakulhatnak. Néhány gyíkféle alig fogyaszt vizet. Ehelyett, a szükséges folyadékot pihenés közben veszi magához a nedves barlangban. Azonban, ha a talaj felszíne száraz, a barlang alja és a kövek alá megpróbál beásni, nedvesebb alapzatot keresve. Ezért azt javasoljuk, hogy reggel és este loccsantson egy kis vizet a terrárium talajára. Arra ügyeljen, hogy ne legyenek sáros részek. Emellett ne feledkezzen meg egy friss vízzel teli itatóról sem, amelynek vizét lehetőleg naponta többször is cserélje ki. Nagyon fontos tájékozódni arról, hogy a tartott faj a természetben milyen módon feszi fel a vizet, mert azokat a körülményeket kell reprodukálnunk a terráriumban is.

Nem igényel sok munkát egy száraz terrárium kialakítása. Épp ezért tökéletes választás kezdő terraristák számára. Mindemellett annyira szórakoztató, hogy még a tapasztalt, profi terráriumszerelmesek is élvezhetik a sivatagos élettér kialakítását, gondozását.