(Sajnos nem kaptam választ, így ismét bàtorkodom feltenni a kérdésem.)
Tisztelt Doktornő!
2 éve van egy örökbefogadott ivartalanított kan kutyánk (5 éves vizslamix)
Sajnos nem tudjuk egyedül hagyni, mert elszökik ha egyedül marad.
Átugorja a kerítést, céltudatosan lesétál mamához, aki pár utcával lakik mellettünk.
(Jelenleg minden nap ott van “napköziben” mert ott soha sincs egyedül, van ott egy másik kutya is akivel jól kijön)
Egyébként nagyon nyugodt természetű, állattal, emberrel jól kijön.
Úgy gondoljuk szeparációs stressz lehet a háttérben.
A múltjáról annyit tudunk, hogy hajléktalan volt a gazdája és Ő volt a 3. kutyája.
Esetleg létezik valami megoldás, gyakorlat ennek megfékezésére? (Nem szeretnénk elektromos nyakörvet!)
Válaszát köszönöm!
2017.12.11
Nem tudom mi történhetett. Én erre a kérdésre válaszoltam…Elnézést…
Nehéz ügy, mivel a kutya ahhoz van hozzászokva, hogy szívesen fogadják, nincsen egyedül és még kutyatársa is van. Hát kell ennél több? A kutya szemszögéből teljesen jogos amit csinál. Kérdés, hogy nem lehetne-e „napközis” továbbra is, ha szívesen látják. Valószínűleg a kutya otthonának tartja a másik helyet is. Hazamegy. Azt kellene tudatosítani benne, hogy tilos átugrani a kerítést, csak akkor mehet vendégségbe, ha azt a gazdi engedi, nem pedig akkor, ha ő gondol egyet. A kerítés elé lehetne az első időszakban villanypásztort húzni, így nem megy majd olyan távolságba, hogy át tudjon mászni. Ezen kívül nagyon jó lenne sokat foglalkozni a kutyával, esetleg képezni őt. Fontos, hogy a kutya ne akarja áthágni azokat a szabályokat, amelyeket a falkavezér gazdi felállít. Csak akkor tudja megtanulni a kutya, hogy nem szabad átugrani a kerítést (amelyre igazából képes), ha többször rajtakapják és határozottan tiltják. Ehhez az kell, hogy a kutya ne tudja, hogy figyelik. Tegyenek úgy, mintha elmennének, majd várjanak, figyeljék, hogy mi történik és azonnal reagáljanak.