Mit tegyünk, ha kutyusunk szeparációs stresszel küzd?
2020. január 10.
Szeparációs stressznek nevezzük, ha kutyusunk idegesen viselkedik, amikor egyedül hagyjuk otthon. Számos tünete lehet a problémának. Amivel a leggyakrabban keresnek fel kutyakiképzőt a gazdák, a folyamatos ugatás, tárgyak, ajtók szétrágása, amin a stresszt vezetik le kedvenceink, de a remegés és bepisilés a gazda távollétében is arra utalhat, hogy szeparációs stresszel küzd négylábú barátunk.
A probléma főként fiatal kutyáknál, újonnan befogadott kutyusoknál vagy felnőtt kutyáknál is előfordulhat, amennyiben nemrég költözésre került sor és kedvencünk még nem volt kitéve ekkora környezetváltozásnak. Amennyiben ezeknél az eseteknél odafigyelünk pár apróságra, könnyen elkerülhetjük a problémát, azonban ehhez ismernünk kell, annak a kialakulását.
Nézzük meg, mi történik, amikor távozunk otthonról. A gazdiknak rossz érzése, sokszor bűntudata van, hogy otthon hagyja frissen magához vett kedvencét és ez látszik a viselkedésén, mimikáján, hangján is. Hiába mondjuk kutyusunknak, hogy semmi baj nincs azzal, ha egyedül marad. A kutyák nem így kommunikálnak, ebből semmit nem értenek. Természetesen megtaníthatunk nekik vezényszavakat, amikhez majd tevékenységeket párosítanak, de az képzés kérdése. Testbeszéd, mimika és hanglejtés, amikből ők építkeznek és próbálnak minket megérteni. Tehát ebben az esetben, aggódó tekintetünk és hanglejtésünk alapján, ő úgy fogja értelmezni a viselkedésünket, hogy azzal, ha egyedül marad, valami nagy baj van. Ezzel ellentétes, amikor hazaérkezünk, legnagyobb megkönnyebbüléssel és boldogsággal borulunk kedvencünkre, amivel tovább erősítjük benne a gondolatot, hogy csak akkor van biztonságban, ha mellettük van. Természetesen ez nem egy nap alatt alakul ki, de a mindennapos megerősítés pár hónap múlva látványos negatív eredményt fog mutatni.
Ahhoz, hogy elkerüljük a problémát, fordítva kell megerősítenünk a kutyát. Tehát távozáskor legyünk teljesen közömbösek, nem kell percekig búcsúzkodni, viselkedjünk természetesen, mintha csak egy pillanatra lépnénk ki a házból. Emellett, amikor hazaérkezünk, bőven elég egy simogatás, vagy egy paskolás üdvözlésképpen. A nap hátralevő része áll a rendelkezésünkre, hogy elkényeztessük kedvencünket. Próbáljuk meg magunkat erre a pár percre türtőztetni. Ezt 1-2 hónapig célszerű csinálni miután magunkhoz vettünk egy kutyát, amennyiben nem tapasztaljuk a stressz jeleit, lazíthatunk a szabályokon.
Előfordulhat, hogy ki sem kell lépnünk a házból, hogy tüneteket produkáljon kutyusunk. Az esti fektetésnél, amennyiben másik szobában altatjuk kedvencünket, ha ugatást, nyüsszögést hallunk, semmiképpen se reagáljunk. Ezzel csak ráerősítünk a rossz viselkedésre, hiszen megkapja a jelenlétünket és figyelmünket, hiába intjük szóban csendre, a fentiek alapján, számára nem hasznosítható információ. Egy idő után abba fogja hagyni és elalszik. Pár napig még próbálkozhat a viselkedéssel, megerősítés nélkül azonban szép lassan megnyugszik majd és nyugodt éjszakáink lesznek.