Elsődleges célunk, hogy kedvencünk számára mindig pozitív élménnyel záruljanak az ismerkedések. Kezdetben válasszunk olyan kutyákat, akik azonos vagy kisebb méretűek kedvencünknél és finoman játszanak. Nagyobb és durvább kutyusokat érdemes addig kerülni, amíg kedvencünk lead a félelméből és bátrabban barátkozik.

Nagyon fontos, hogy mi, mint gazdik milyen képet alkotunk kedvencünknek a másik kutyáról. Amikor közeledünk egy másik kutyához, kezdjünk el úgy beszélni kutyusunkhoz, mintha a legnagyobb móka kezdődnek azzal, hogy a másik kutya megérkezik. Folyamatosan dicsérjük, ha nyit a másik kutya felé, de csak szóban, hogy ne vonjuk el a figyelmét a másik kutyáról. Igyekezzünk olyankor távozni, amikor kedvencünk magához képest nyitottabban viselkedett a másik kutyával, vagy még érdeklődik iránta, így az az érzés marad majd benne, hogy ő még maradt volna. Ezt az érzést kell benne építeni minden egyes találkozásnál. Ez azt jelenti, hogy eleinte előfordulhat, hogy csak pár percet barátkozik majd, de szép lassan egyre nyitottabban fog viselkedni a többi kutyával.

Nagyon hosszú folyamat, amíg látványos eredményt tudunk ezeknél a kutyusoknál elérni, de a legapróbb fejlődés is hatalmas ajándékot jelent. Vegyük figyelembe, hogy kedvencünknek is vannak, jobb és rosszabb napjai, amikor esetleg nyűgösebb vagy fáradtabb. Ez azt jelenti, hogy a fejlődése sem lesz kiszámítható. Inkább a „két lépés előre, egy hátra” elv szerint működik.