A mentális igénybevételnek mindig olyan nehézségűnek kell lennie, ami valóban megmozgatja kedvencünk agyát. Mindig válasszunk a kedvencünk szintjének megfelelő feladatokat. Ezeket illesszük be a napi sétákba. Úgy osszuk be a rendelkezésünkre álló időt, hogy mindkét igénybevételre jusson időnk.

A megfelelően lefárasztott kutyából mindenki profitál! Vegyük sorra, milyen problémáknál várhatunk ettől jelentős javulást:

Rombolás: Egy fáradt kutya nem fog magának külön elfoglaltságot keresni, amíg nem vagyunk otthon. Sokkal fontosabb lesz számára, hogy kialudja magát, mire hazaérünk.

Félelem: Egyrészt a mentális fárasztás építi a bizalmat kutya és gazda között, másrészt a fizikai fárasztás révén kedvencünknek sokkal kevesebb energiája marad, hogy irreális félelmeket kreáljon magának. Az enyhe félelmek jó eséllyel meg is szűnnek.

Szeparációs stressz: Sajnos ez csak a nagyon enyhe eseteknél hoz látványos javulást. Ugyanúgy, ahogy a félelem esetében, kedvencünknek itt is kevesebb energiája marad arra, hogy azon aggódjon, merre ment a gazdája.

Szökés: Kertben tartott kedvencek unalmukban odáig is eljuthatnak, hogy elkóborolnak otthonról, amíg nincs otthon a gazdi, hogy izgalmas dolgokkal kössék le magukat. Az ő esetükben elengedhetetlen a drasztikus változtatás a napi rutinban. Meg kell mutatnunk nekik, hogy minden igényükre a gazdájuk a válasz, azonban ez csak a napi rendszeres fizikai és mentális igénybevétellel érhető el.

Ugatás: Legyen szó arról, hogy kutyusunk a figyelmünkért ugat, vagy másik kutyára, vagy idegen zajra, minden esetben sokkal kevésbé lesz reaktív a környezetére, ha kellőképpen fáradt.

Általánosan elmondható, hogy a rendszeresen lefárasztott kutyák sokkal nyugodtabbak, kezelhetőbbek és toleránsabbak, mint azok a kutyák, akik valamelyik igénybevételt hiányolják. A lefárasztás a pszichológiai előnyök mellett, természetesen ahhoz is hozzájárul, hogy kedvencünk hosszú egészséges életet éljen.