Sokkal több négylábú kerül az utcára, mint amennyit be tudnak fogadni a menhelyek, így nem csak örökbefogadókra, de ideiglenes befogadókra is szükség van. Vannak olyan állatok, amelyek nehezen viselik a bezártságot vagy a többi állat jelenlétét maguk körül, így sokat segíthetünk rajtuk, ha az új gazdi érkezéséig hazavisszük és otthonunkban gondozzuk őket. Egy anyaállatnak a kölykei felnevelése is sokkal kellemesebb egy valódi otthonban, mint egy menhelyen. Ma már nem csak kutyusokat, hanem cicákat, nyuszikat vagy akár tengerimalacokat is magunkhoz vehetünk ideiglenesen.

Ha eldöntöttük, hogy befogadunk ideiglenesen egy állatot, akkor érdemes több menhelynél és állatmentő egyesületnél is érdeklődni. Ha lehetőségünk van arra, hogy a négylábú gondozását teljes mértékben átvállaljuk, annak nagyon fog örülni a menhely, de sok esetben az is megoldható, hogy az egyesület, avagy az alapítvány fizet minden felmerülő költséget, mint például az állatorvosi kezeléseket, az élelmet, a játékokat és az egyéb szükséges kiegészítőket. Így nekünk csak az otthonunkat, gondoskodásunkat és szeretetünket kell az árva kutyának, macskának vagy nyúlnak adnunk. Csak akkor fogadjunk be állatot, ha biztosan fel vagyunk készülve az ezzel járó felelősségre.

Amennyiben már van egy négylábúnk, és mellé szeretnénk egy új jövevényt, nagyon fontos, hogy mindkét fél egészséges legyen és rendben legyenek a kötelező oltások. A sikeres összeszoktatás egy nagyon jó referencia a befogadott állatkának, hiszen akkor bátran fogadják örökbe olyanok is, akiknek szintén van már otthon másik állatuk. A kölyköket célszerű gyerekekhez is szoktatni, hogy később problémamentes legyen a beilleszkedésük családokba is. Az is sokat segít egy gazdijelöltnek, ha el tudjuk neki mondani az eb, a minitigris, avagy a tapsifüles jó és rossz tulajdonságait, speciális igényeit. Sokkal több fontos információt tudunk így átadni, mintha egy menhelyen élő állatról lenne szó.

Az, hogy mennyi ideig fog tartani az ideiglenes befogadó szerepünk, szinte kiszámíthatatlan. Egy nagyon aranyos kiskutyáért lehet, hogy már másnap jelentkeznek, de előfordulhat az is, hogy hónapokig nem jön a várva várt gazdi.

A legnehezebb rész valószínűleg az lesz, amikor el kell búcsúznunk a már megszeretett állattól, és át kell adnunk a végleges gazdinak. Természetesen az is lehet, hogy mi magunk leszünk azok, akik örökbe is fogadják az addig gondosan nevelgetett kedvencet. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor fel kell készülnünk arra, hogy bármikor eljöhet az a pillanat, amikor el kell válnunk tőle. Ilyenkor tartsuk szem előtt azt, hogy valószínűleg nagyon jó helyre kerül a befogadott kutya vagy más kisállat, ahol élete végéig boldogan élhet, és legyünk büszkék arra, hogy mi hozzájárultunk ehhez a boldog élethez. Sőt, nem csak ehhez az egyhez, hanem egy árvával több kaphatott helyet a menhelyen is.

Forrás: animalalliancenyc.org / www.petfinder.com