Menhelytől az otthonig, avagy hogyan fogadjunk örökbe kutyust?
2019. szeptember 30.
Egy kutya örökbefogadása nem kis döntés, különösen akkor, ha első háziállatunkat szeretnénk hazavinni. Több dolog is van, amit alaposan meg kell fontolnunk, mielőtt belevágnánk, és az eb kiválasztása sem annyira egyszerű. Miután minden kételyünk szertefoszlott és kellően felkészültnek érezzük magunkat, csak akkor ajánlott megtennünk az első lépéseket a négylábú befogadása felé.
Először is győződjünk meg arról, hogy helyzetünk valóban ideális-e a kutyatartáshoz. Sokan szeretnének maguk mellé szőrös pajtást, de nincs rá mindenki megfelelően felkészülve. Tehát üljünk le, és gondoljuk át, biztosan el tudunk-e köteleződni egy háziállat mellett, van-e hozzá elég pénzünk és rendelkezünk-e elég szabadidővel. Van-e bármi a környezetünkben vagy esetleg olyan-e az életvitelünk, ami miatt nem ajánlott kutyát tartanunk.
Ha úgy érezzük, hogy biztosan jó élete lenne mellettünk egy kutyusnak, akkor menjünk el egy menhelyre, ahol az önkéntesekkel megbeszélhetjük az örökbefogadás menetét, kitölthetjük a szükséges papírokat, és találkozhatunk leendő háziállatunkkal.
Ismerjük meg minél jobban a kiszemelt négylábút. Érdeklődjünk arról, hogy van-e valamilyen ismert betegsége, ami miatt extra figyelmet, esetleg rendszeres orvosi ellátást igényelne. Meghatározó lehet az is, hogy mennyire energikus az eb, és gondoljuk át, hogy, ha szükséges, tudunk-e területet biztosítani a több órás szaladgáláshoz. Ilyen szempontból nem mindegy az sem, hogy panelban vagy kertes házban élünk-e.
Segíthet, ha megismerjük az állat múltját. Kérdezzük meg, hogy mióta él a kutya a menhelyen, kóborként érkezett-e vagy a gazdája vitte be? Ha az utóbbi, akkor lehet-e tudni az okát? Tudnak-e valamit a korábbi életéről, érte-e valamilyen trauma?
Ha korábban például versengenie kellett az ebnek az ételért, akkor előfordulhat, hogy most is agresszívan reagál, mikor megkapja a vacsoráját. Erről is mindenképp tudnunk kell, nehogy egy kedves simogatás tragédiához vezessen.
Jó, ha tudjuk, hogy a kutyus jól kijön-e a gyerekekkel és más állatokkal. Ez nem csak akkor fontos, ha nagycsaládosok vagyunk, és már van néhány kedvencünk is otthon, hanem a közös séták során is meghatározó lehet. Azt is figyeljük meg, hogy hogyan reagál bundás pajtásunk az idegenekre: félős, barátságos vagy esetleg harcias?
A fajtatiszta és a keverék ebek egyaránt szerethetőek, de mivel az eltérő fajták más-más igényekkel rendelkeznek, ezért nem árt ilyen téren is döntést hoznunk. Például, ha husky-t szeretnénk, akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy képesek leszünk minden nap átfésülni a bundáját, ha vizslát, akkor a szőrápolással nem lesz gondunk, de hatalmas sétákra és játékokra kell időt és energiát szánnunk, ha pedig mopszot, akkor a közös futás helyett inkább közös lustálkodással kell kalkulálnunk. Tehát olyan fajtát vagy olyan fajták keverékét válasszuk, amely leginkább megfelel az életmódunknak.
Szempont lehet a kor is. A fiatal kutyusoknak még meg kell az alapvető szabályokat, rendszeres képzést igényelnek. Az idősebb négylábúak általában már jól neveltek, de nagyobb eséllyel jelennek meg náluk egészségügyi problémák.
Ha mindezek alapján sikerül kiválasztanunk a megfelelő társat magunk mellé, és a menhelyen töltött idő alatt kiderül, hogy jól kijövünk a kiszemelt kutyussal, továbbá a körülményeink is megfelelőek az állattartáshoz, akkor jöhet a papírmunka, majd egy jelképes összeg kifizetése után hazaindulhatunk kutyusunkkal.