Nehéz megoldani a problémát, hiszen egy önjutalmazó folyamatról van szó. A kutya a mi kérésünk/utasításunk nélkül lát hozzá az asztalnak, ahol az ünnepi vacsora a jutalomfalat a rossz viselkedésért. Ennek tudatában a jutalmat kell átalakítanunk negatív élménnyé, hogy kedvencünket leszoktathassuk a dühítő szokásáról.

Ehhez még az ünnepek előtt többször csapdába kell csalnunk fifikás kutyusunkat és a jól megszokott ínycsiklandó falatokat chilivel kell jól megfűszereznünk, hogy nem kívánatos élménnyé tegyük a lopást. A kutyának az egészségére nem káros, azonban a csípős élmény után kétszer fogja megválogatni, hogy honnan kérje a vacsoráját. Sajnos egyszer nem elég túljárnunk az eszén, sokszor kell megismételnünk a feladatot, amíg az a tudat alakul ki kedvencünkben, hogy új idők járnak és többé már nem fog számára pozitív élményt okozni a lopás. Hiába van finom illata a zsákmánynak, ha utána jön a szörnyű csípős érzés.

Sokkal hatékonyabbá tehetjük a módszert, ha a csapda állítást megelőzi egy plusz negatív élmény a chilivel. Ebben az esetben nem a sütire szórjuk a chilit, hanem egyenesen kedvencünk szájába. Kellő folyadékot, azért készítsünk ki számára mind a megelőző élménynél, mind a csapda állításnál.

Odafigyeléssel, ha időben szólunk rá kedvencünkre, szintén eredményt érhetünk el, azonban sajnos az a tapasztalat, hogy kedvencünk azonnal kihasználja az alkalmat, ha nem tudunk figyelni rá, így bizonyos szintig mindig megmarad a probléma.