A verbális és fizikai jelek (testbeszéd) egyaránt fontosak, amikor egy ismeretlen ebbel és gazdájával találkozunk. Amikor észreveszünk másokat is, törekedjünk arra, hogy a testünk ne feszüljön meg, és ne húzzuk meg hirtelen a pórázt, különben kutyusunk azt a jelzést fogja kapni, hogy baj van, és ennek megfelelően fog reagálni. Ha esetleg korábbi tapasztalatainkból tudjuk, hogy a felénk tartó eb és gazdája veszélyt jelent bundás barátunkra, vagy egyszerűen csak nem szeretnénk velük interakcióba lépni, akkor ne csináljunk mást, csak változtassunk irányt, hogy ne találkozhassanak állataink. Az ellentétes irányba haladva is tartsuk meg a normál, megszokott tempót, és közben fogjuk a pórázt rövidre, hogy kutyánk biztosan kövessen minket.

Amennyiben nincs lehetőségünk elkerülni a találkozást, akkor igyekezzünk tartani a távolságot, hogy bundás barátunk ne érezze magát fenyegetve. Megpróbálhatunk néhány közvetlen parancsot is kiadni, amíg elsétálunk a másik négylábú mellett. Ha az idegen eb agresszív reakciói ellenére a miénknek sikerül jól viselkednie, akkor miután eltávolodtunk a veszélyforrástól, mindenképp dicsérjük őt meg, és ajándékozzuk meg egy ízletes jutalomfalattal.

Ha parkba vagy kutyafuttatóba járunk, akkor érdemes egy kutyagazdival egyeztetnünk, és úgy összeszoktatni kedvenceinket. Ne vegyük zokon, ha valaki nem szeretné, ha megismerkednének a házikedvencek, valószínűleg már érte őket negatív tapasztalat, és nem lenne jó ötlet a barátkozás.

A legfontosabb, hogy mindig figyeljük az állatok testbeszédét. A barátságos kutyusokat könnyen felismerhetjük, hiszen nyugodtak, csóválják a farkukat, és óvatosan próbálnak ismerkedni. Velük szemben az agresszív kutyák testtartása merev, fülüket előre vagy hátra húzzák és még vicsoroghatnak is hozzá. Ezeket az ebeket jobb elkerülni, és ne vegyük fel velük a szemkontaktust, mert azt kihívásnak tekinthetik, és akár meg is támadhatnak minket, ha épp nincsenek pórázon fogva.

A barátságos gazdikkal és kutyájukkal bátran ismerkedjünk. Először négylábúink óvatosan megszimatolják majd egymást, ilyenkor ne szóljunk közbe, kivéve, ha azt látjuk, hogy valamelyik fél elkezdi kellemetlenül érezni magát a szituációban. Ez könnyen észrevehető, mert ilyenkor az eb behúzza a farkát, fél, hozzánk bújik.

A szimatolás után valószínűleg az egyik kutya játékra invitálja majd a másikat. Pajkosan meghajol előtte, csóválja a farkát, és elkezdődik a kergetőzés. Előfordulhat, hogy ugatnak és morognak is a játék közben, ez egészen addig nem probléma, amíg nem megy át agresszív vicsorgásba a csetepaté, és nem durvulnak el a harapások. Ha kezd elmérgesedni a helyzet, azonnal válasszuk szét az állatokat.

Sok esetben a nagyobb kutya megpróbálja érvényesíteni fölényét a kisebbel szemben. Előfordulhat, hogy egy csivava például a hasát mutatja, amíg egy nagyobb eb körbeszimatolja. Általában a domináns fél kezdi az ismerkedést, de ez teljesen rendben is van, egészen addig, amíg nem kap teret az agresszió vagy a félelem.

Ha szeretnénk, hogy kutyusunk hamar szocializálódjon, akkor gyakran vigyük más kutyák közé, és hagyjuk, hogy ismerkedjen. Ne szólongassuk feleslegesen, amíg más kutyák társaságában van. Hangunk mindig legyen nyugodt, mert ha feszültek leszünk, azt bizony ő is megérzi, és félelmet kelthetünk benne, azt hiheti, hogy a kifutóban lévő állatok veszélyt jelentenek rá.

Forrás: petmd.com, pets.thenest.com