Az emberek többsége úgy véli, hogy a kutyákat könnyebb a házba szoktatni, hiszen szófogadóbb, alázatosabb teremtmények, szemben az öntörvényű, makacs macskákkal, akiknek nem lehet parancsolni. Noha ez bizonyos esetekben igaz is lehet, mielőtt megpróbáljuk be- és összeszoktatni kisállatainkat, nem árt, ha átgondolunk néhány dolgot. Például azt, hogy milyen típusú kutyánk van. Az erős vadászösztönnel rendelkező fajták (vizslák, terrierek, beagle, agarak) nagyobb eséllyel fogják az általuk nem kedvelt, „zsákmány” cicát végigkergetni a lakáson, mint a más feladatokra kitenyésztett kutyafajták vagy ölebek. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk doromboló barátunk természetét is, mert ahogy nincs két egyforma jellemű ember, úgy két egyforma természetű macska sem létezik. Lehetséges, hogy cicánk különösen harciasan viszonyul az ebekhez, és amikor csak lehetősége adódik, megtámadja a csahost, aki erre agresszivitással válaszol. Fontos tehát, hogy megfigyeljük, melyik állatunk az, amely inkább „akadálya” a békés együttélésnek, mint elősegítője. Ha ezt már tudjuk, kezdődhet a célzott összeszoktatás. Amelyik négylábú barátunk nehezebb eset, azzal kell most többet törődnünk, miközben nem szabad elhanyagolnunk a másik felet sem, nehogy a féltékenység újabb konfliktust eredményezzen.

Az első időszakra ne tűzzünk ki teljesíthetetlen célokat magunk és állataink elé: ilyenkor a lényeg, hogy kedvenceink „fegyverszünetet” kössenek. A barátság, szeretet már egy következő, jóval távolabbi lépcsőfok, és nem is valószínű, hogy tél végére elérkezünk idáig. Egyelőre elég, ha sikerül kialakítanunk a békés együttélés feltételeit.

Akkor a legkönnyebb a dolgunk, ha mindkét állatunk kölyök. Ilyenkor a legalkalmazkodóbbak, hamar megszokják egymás társaságát és egy idő után az esetek döntő többségében igazán jó barátok lesznek. Amennyiben nem ez a felállás, hanem például felnőtt kutyánk és kismacskánk, vagy felnőtt macskánk és kölyökkutyusunk van, az első néhány hétben csak rövidebb találkozások erejéig engedjük össze őket, lehetőleg zárt térben, felügyelettel. Sose kényszerítsük a kapcsolatteremtést, adjunk időt kedvenceinknek, hogy megszokják egymás illatát, és ne tekintsenek a másikra ellenségként.  Kezdetben időzítsük a találkozásokat a napi etetés idejére, és tegyük a szoba egyik sarkába a kutya, szemközti sarkába a cica tálkáját.

http://www.fressnapf.hu/anione-kavics-alaku-etetotal-cicaknak-bezs-szinu/

http://www.fressnapf.hu/muanyag_etetotal_falasgatlo_400_ml/

Ezzel a gesztussal egymás társaságához valami pozitívumot is elkezdenek majd társítani. Kényeztethetjük állatainkat egymás jelenlétében jutalomfalatokkal is, ha nincsen konfliktus közöttük.

http://www.fressnapf.hu/premiere_dog_mini_sticks_chicken_rice_70g/

http://www.fressnapf.hu/multifit_snack_cream_lazac_7x15g/

Amikor ugató barátunk csóválja a farkát és felveszi a játékra hívó pozíciót, akkor biztos, hogy már nem fogja bántani a macskát. A két faj közötti kommunikációt nehezíti, hogy míg a kutyánál a farkcsóválás a jó szándék jele, addig a macska ugyanezzel a gesztussal frusztrációt, idegességet fejez ki. A doromboló állatkáknak általában valamivel több idő kell, hogy hajlandóak legyenek barátkozni és játszani. Szerencsére könnyen beletanulnak majd a közös mókába, még akkor is, ha a cica időnként furcsán, például a kutya farkának megharapásával vagy levadászásával fejezi ki szimpátiáját.

Előfordulhat, hogy minden türelmes próbálkozásunk ellenére sem békélnek meg egymással kedvenc négylábúink. Ilyenkor csak annyit tehetünk, hogy elfogadjuk a helyzetet és amennyire lehet, elkülönítjük őket, ezzel is csökkentve a lehetséges sérülések, összezördülések számát. Szerencsés, ha állatainkat valamilyen okból korábban nem szoktattuk össze, akkor azt az igazi nagy hidegek előtt próbáljuk meg.

Források: zooclub.ru / talkourdogs.com