Kirándulások során, ha felénk közeledő kutyát látunk, akinek gazdája a jöttünkre pórázra veszi a kedvencét, mi is habozás nélkül tegyünk úgy. Lehet, hogy a mi kedvencünk barátságos, de könnyen sérülést szerezhet, ha olyan kutyával próbál barátkozni, aki ezt nem tolerálja. Előfordulhat, hogy a másik gazdi csak azért vette pórázra kedvencét, mert még nem tudja kutyák társaságában magához hívni. Ebben az esetben előbb kérjük a másik gazda engedélyét, hogy összeeresszük a kutyusokat ismerkedni, azonban figyeljünk oda, hogy végig lazán tartsuk a pórázt, mert a feszes pórázon összeengedett kutyák között sokkal könnyebben alakul ki konfliktus.

Amennyiben szabadon vezetett kutyával találkozunk, feltételezhetjük, hogy barátságos kutyáról van szó, azonban ezt sose vegyük készpénznek. Inkább hívjuk magunkhoz kutyusunkat, ha a másik kutya úgy közeledik felénk, hogy borzolja a hátán a szőrt, felhúzza az ínyét, esetleg morog is. Ezek a kutyák lehet, hogy nem támadnak rá kedvencünkre, de rossz néven vehetik, ha esetleg a mi kutyusunk tolakodik a magánszférájába. Vezessük tovább kedvencünket és keressünk másik játszó partnert. Ha felkapott helyen kirándulunk, biztos gyorsan belefutunk másik lehetőségbe. Egy igazán barátságos kutya jellemzően farok csóválva érkezik kedvencünkhöz és első dolga körbeszaglászni a másikat, hogy jobban megismerje. Ez a rituálé nagyon sok információhoz juttatja kedvenceinket. Ebből nem csak a másik nemére, egészségügyi állapotára, de érzelmi állapotára is ráláthatnak. A stressznek is jellegzetes szaga van, ami máris segítséget nyújthat a kutya számára, hogy mekkora vehemenciával kezdjen bele a játékba.

Játszó kutyák között, főképp, ha falkáról van szó, három kockázatosabb szituációra kell odafigyelni: amikor egy, vagy több kutyát a gazdája elkezd etetni, amikor közösen kergetnek labdát, esetleg botot, és amikor egymás kergetésébe kezdenek. Az első két esetben könnyen konfliktushoz vezethet, hogy ki kapja meg a jutalomfalatot, vagy a labdát. Csak olyan kutyák mellé engedjük be kedvencünket ilyen esetben, akikről biztosan tudjuk, hogy tudnak osztozkodni és elfogadják a „gyorsabb győz” szabályt. Egyéb esetben inkább hívjunk magunkhoz kedvencünket, vagy legalább kérdezzük meg a másik kutya gazdáját, hogy hogyan viselkedik kedvence ilyen esetekben. Egymás kergetése során a vadászösztönök vihetik bajba a kutyusokat. A heves játéksorán könnyen átcsaphatnak a kergetőzésből csipkedésbe, amit ha a hajtott kutya rossz néven vesz, lehet, hogy támadással fog reagálni. Természetesen előfordulhat a másik eset is, hogy a hajtott kutya pánikba esik és már csak félelemből szalad a többi kutya elől. Mindkét esetben hívjuk be a kutyákat, hagyjuk őket egy kicsit lehiggadni és csak utána engedjük vissza őket játszani.

Figyeljünk oda, hogy ne csak a saját kutyánk reakcióit és viselkedését kövessük, hanem azokat is, akikkel kontaktusba lép és törekedjünk rá, hogy a helyzeteket úgy irányítsuk, hogy az lehetőleg minden kutya számára élvezetes legyen.