Kerti tavunk aljáról mindig távolítsuk el az elhalt növényeket és az üledéket. Amikor vízi növényeink elöregednek, leveleik lassacskán sárgák vagy barnák lesznek. Már ekkor érdemes levágni és eltávolítani az elszíneződött részeket, hogy csökkentsük az elhalt növények felhalmozódását a tóban. Ráadásul így több életteret biztosíthatunk az új, fiatal hajtások növekedéséhez, és egyúttal javíthatunk tavunk esztétikus megjelenésén.

Tudnunk kell, hogy az elhalt, pusztulófélben lévő, beteg növények egy idő után rothadni is kezdenek, ami a víz elszíneződéséhez vezet. Hetente körülbelül 5 percet érdemes szánni a gyenge, elsárgult és hasztalan növények eltávolítására.

Szükség szerint tisztítsuk meg a szűrőt is, de kerüljük el a túltisztítást.

Igyekezzünk megfelelő mennyiségű és minőségű eledellel táplálni halainkat, vigyázzunk arra, hogy ne etessük túl őket, mert a megmaradt étel elkezd bomlani, zavarossá, szennyezetté teszi a vizet. Ez rontja a tó szépségét és az élővilág számára is káros hatással van. Hogy pontosan mennyi eleséget kell adnunk halainknak, azt eleinte ki kell tapasztalnunk. Annyi haltápot szórjunk a víz tetejére, amennyit a kopoltyúsok körülbelül 5 perc alatt elfogyasztanak. Naponta 1-3 alkalommal szükséges a tavi halak etetése.A halak természetüknél fogva a lehető legtöbb eleséget akarják megszerezni, ám nem feltétlenül éhesek, ha az etetőhely közelében gyülekeznek. Egyszerűen megtanulták, hogy honnan jön az eleség.

Maximalizáljuk a levegőztetést. A meleg víz kevesebb oxigént tart meg, viszont pikkelyes barátaink többet használnak el belőle, ha emelkedik a hőmérséklet. Éjszaka tanácsos szivattyút használnunk, mivel ezzel is több oxigént juttathatunk a vízbe.

Ha a lebegő vagy a fonalas algák vad burjánzásnak indulnak, speciális megoldást is bevethetünk megfékezésük érdekében. Ilyen lehet a víz alatt élő növények növekedésének támogatása – a víz felszínén tanyázó algák így nem jutnak hozzá a szükséges tápanyaghoz, ezzel némileg kivédhető, hogy káros mértékben elszaporodjanak. Lehetőség szerint pedig távolítsuk el őket speciális eszközzel.

Az algák ellen vásárolhatunk különböző mesterségesen előállított termékeket is, de a legjobb, ha természetes módon tudjuk megelőzni és kezelni az algásodást. Sokat segíthet az is a problémák megelőzésében, ha tavunk félárnyékos helyen kerül kialakításra, és nem éri az egészet közvetlen napfény.

Nyáron a fokozott párolgás miatt csökkenhet a tó vízszintje, ezért ha nem esik rendszeresen az eső – és reméljük, hogy nem esik – utána kell töltenünk a tavat. Ez azért is fontos, mert alacsonyabb vízszintnél az oxigén is kevesebb lesz a tóban, amire a halaknak mindenképp szükségük van. Száraz időben hetente egy alkalommal célszerű feltöltenünk kerti tavunkat. A legjobb, ha a csapadékos időszakban összegyűjtött esővízzel tesszük azt. Természetesen megfelelő a csapból érkező ivóvíz is, de ez esetben kisebb adagokban, lassabban érdemes beengedni a friss vizet a tóba, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl hideg, mert a hirtelen hőmérsékletváltozástól akár sokkot is kaphatnak a kopoltyúsok.

Előfordulhat, hogy egy igazán profi, szakszerű rendszert alakítottunk ki a tóban, mégis piszkosnak tűnik, és egyre rosszabbá válik a víz minősége. Ez lehet attól is, hogy a vízfelszín összemosódik az iszappal, rossz típusú növényeket telepítettünk a tóba, vagy túl sok hal él együtt a vízben.

Ajánlott minél gyorsabban reagálnunk a szennyeződésekre és az egyéb vízi problémákra. Időnként érdemes vízmintát vennünk, és bevizsgáltatni azt, hogy aztán tanácsokat kaphassunk a tó további sikeres gondozásához.

Ha ügyesek vagyunk, akkor hetente 10 perc is elég, hogy megtartsuk tavunk kiváló állapotát a nyári hónapokban is.