Természetesen itt is a megelőzés a legegyszerűbb praktika. Készüljünk fel rá, hogy kölyök kutyusunk feltehetően szívesen fogja majd játék közben harapdálni a kezünket. Az elsődleges szabály, hogy ne a kezünkkel játszunk a kölyökkel. Tartogassuk a birkózós játékot inkább felnőtt korára, amikor már megtanulta a határokat. Addig pedig a játékhoz használjunk játékokat, sima labdát, madzagos labdát vagy fonott köteleket, amik elterelik a figyelmét a kezeinkről, így nem alakul ki benne a szokás, hogy a kezüket vegye a szájába.

Amennyiben a kezdeti előnyünkről már lekéstünk, nálunk van újdonsült kedvencünk és bizony a kezünkkel akar játszani, úgy más taktikát kell alkalmazni. Ebben az esetben, amikor harapni kezd játék közben, azonnal álljunk föl és hagyjuk ott egyedül kedvencünket. Sok ismétlés után, rájön majd kutyusunk, hogy csak addig van játék és a gazdi társasága, amíg nem veszi a szájába a kezünket. Nagyon fontos, hogy kutyusunk ilyenkor ne tudjon utánunk jönni, tehát csukjuk be abba a szobába, ahol játszottunk vele, vagy tegyünk rá pórázt és kössük valami stabil tárgyhoz, amit nem tud magára rántani. Esélyes, hogy ilyekor hisztiben fog kitörni kutyusunk. Várjuk meg, míg befejezi és csak utána menjünk vissza hozzá.

Az a tapasztalat, hogy azok a kutyusok, akik kölyökkorban rászoktak a harapdálásra, sajnos felnőtt korban se növik ki. Habár a fogakat idővel lecserélik valamivel tompábbakra, érdemes időben hozzákezdeni a probléma felszámolásához.