A koi siklása a vízen hihetetlenül elegáns látvány. A pontyok népes családjának egyik leghíresebb tagját az 1820-as években Japánban kezdték tenyészteni a közönséges ponty színmutációiból. Ez a halféle nem szaporítható könnyen, ugyanis jó néhány körülmény együttes jelenlétével érhető csak el a koi teljes fejlettsége. Ezek a halak nem alkalmasak kisméretű vagy előre formázott tavakban való tartásra, még akkor sem, amikor fiatalok. Egy kifejlett koi elérheti az egy méteres hosszúságot és súlya akár öt kilogramm is lehet, ezért sok hely kell neki. Egy állatnak 2-3 köbméter vízre van szüksége és a mi éghajlatunkon legalább 1,5 méter mélységű tavat igényelnek. A mély tó előnye, hogy a koi akár át is telelhet a víz fenekén, ha a hőmérséklet nem csökken 4 Celsius-fok alá. Fontos tudni, hogy a hosszú hideget rosszul tűrik, immunrendszerük az alacsony hőmérsékleten csak korlátozottan működik.

A koik nagyon társaságkedvelők, és szívesen élnek legalább öt főből álló, nagyobb csoportokban. Ha ilyen halakat szeretne, a kerti tavat árnyékos, közvetlen napsütés által nem ért területre helyezze el. A tervezés során meg kell becsülnie azt is, hogy mennyi levél és virágszirom fog belehullani a tóba, mert ezek mennyiségét is minimálisra kell csökkenteni. A halak feltűnő színükkel szinte vonzzák a ragadozókat. Veszélyt jelentenek számukra a például a gémek, vidrák, macskák, borzok, jégmadarak, így meg kell tervezni halaink védelmét velük szemben.

Több, mint ötven évig is élhetnek

Érdemes szem előtt tartani, hogy megfelelő ellátás mellett ez a halfajta könnyen elél akár ötvenéves koráig is, ami azt jelenti, hogy egy koi vásárlásával egy életre szóló elkötelezettséget is magára vállal. Tehát, ha csak néhány évig szeretne ilyen társakat magának, válasszon olyan példányokat, amelyek valakinél már eltöltöttek néhány évet.

Természetesen egy csapatnyi hal jókora hulladékmennyiséget termel a vízben. A koi szerencsére nem túl érzékeny halféle, ezért egy ideig tolerálja a számára kevésbé ideális körülményeket is Ez az állapot azonban nem tartható fenn sokáig. Érdemes folyamatosan mérni a pH-t, az oxigén, ammónium nitrát, nitrit és foszfátszintet, mert ezek tájékoztatnak a vízminőségről. Egy jó szűrő elengedhetetlen az ideális vízminőséghez. A megfelelő szűrőtípust, a tó mérete és a tartott halak száma alapján lehet kiválasztani. A víz szűréséhez, keringtetéséhez egy szivattyút is érdemes beszerezni. Számos típus közül választhat, amelynek köszönhetően kialakíthatja a vízben a megfelelő egyensúlyt, és biztosíthatja, hogy halai jól érezzék magukat. Szűrőrendszerből érdemes olyat beszerezni, amely kiválasztja a vízből a durva részecskéket és kiküszöböli az ammónia- és nitráttartalom növekedését. A szaküzletek munkatársai segíthetnek megtalálni a megfelelő szűrőt és szivattyút, halai egészsége érdekében bátran kérjen tanácsot. Fontos, hogy ügyeljen a víz hőmérsékletére is. A koi a közönséges pontyhoz hasonlóan tág tűrésű hal, hidegebb vizekben is és 15-25 fokos vízben is jól érzi magát. Ám 25 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletű víznél meg kell győződnie arról, hogy elegendő oxigén áll-e a halak rendelkezésére. Megfelelő szűrőrendszerrel és szivattyúval ilyen probléma ritkán merül fel.

A vízinövények nehéz élete

Uszonyos barátainak helyes táplálása nagyon fontos. A színes pontyok mindenevők, növényeket ,rovarokat, férgeket esznek. Ez azt jelenti, hogy a tóba telepített vízinövények sem lesznek hosszú életűek. A tótulajdonosoknak ezért gondosan számon kell tartaniuk, hogy miből mennyi kerül a tavi menübe. Ha lehetősége van rá, a koi akár túl is eheti magát. A megfelelő eledel számukra elegendő fehérjét, zsírokat, szénhidrátokat, valamint vitaminokat és nyomelemeket is tartalmaz. Többféle kifejezetten koik számára gyártott eledel létezik.

http://www.fressnapf.hu/multifit_haleledel_koiknak_1l/

Amennyiben nagyon ragaszkodik a növényekhez, tegyen a fiatal zöld élőlények köré védőhálót vagy kosarat. Amikor eléggé megnőttek, segíthetnek elnyelni a vízből a halakra káros nitrátot és foszfort.

Ha most költöztette be koi pontyait a tóba, fontos, hogy az első egy-két héten kisebb adag etetnivalót adjon nekik, majd fokozatosan növelje a mennyiséget. A haltenyésztők jóval kevesebb eledelt adnak az állatoknak, mint a későbbi tulajdonosok, ezért a kis uszonyosoknak idő kell, hogy megszokják a nagyobb táplálékmennyiséget.