Amíg teknősünk páncélhossza nem éri el a 8 cm-t, elegendő egy 60x30x30 cm méretű akvárium, de minél nagyobbat vásárolunk, annál jobb. A nagyobb mennyiségű vizet tartalmazó akváriumnak egyébként a karbantartása is egyszerűbb. A víz legyen legalább olyan mélységű, mint a páncél hossza. Szerezzünk be szűrőt, és ha szivacsosat választunk, ne feledkezzünk meg arról, hogy háromhavonta cseréljük ki benne a szivacsot, és hetente öblítsük ki.

Az akvárium alján elhelyezhetünk közepes és nagyméretű köveket, bár nélkülük egyszerűbb a vízcsere. Helyettük választhatunk néhány nagyobb, stabil sziklát vagy nehezebb fát, hogy eltérő vízmélységet alakítsunk ki. A mesterséges vízinövények kedvezőek lehetnek rejtőzködés szempontjából, de ügyeljünk arra, hogy ne legyenek éles részeik, és ne lehessen őket könnyedén eltörni vagy szétszedni.

Lennie kell még az akváriumban egy stabil, száraz területnek (kőből vagy fából), amely fokozatosan emelkedik ki a vízből. Felette pedig legyen melegítő lámpa, hogy itt tudjon a teknős „sütkérezni”.

A víz fele és kétharmada közötti mennyiséget minden harmadik héten szükséges kicserélnünk. De persze előfordulhat, hogy egyes ételmaradékokat vagy egyéb szennyeződéseket gyakrabban ki kell majd szippantanunk a vízből. Akár minden etetés után beiktathatunk egy gyors tisztítást. Hogy a teljes vízmennyiséget mennyi időnként kell cserélni, az függ az akvárium méretétől, az adagolt tápláléktól, a szűrőtől, és hogy hány darab teknőst tartunk.

A vízi teknősöknek kétféle típusú világításra van szükségük. Az egyik az UVB-t kibocsátó izzó, amelynek körülbelül 30 cm-re kell lennie a száraz résztől. Évente egyszer vagy kétszer cserélnünk kell. Ez segít például a kálcium felszívódásában, és ezáltal főként abban, hogy megerősödhessen a páncél. A másik izzó elsődleges funkciója pedig a fűtés.

Az optimális hőmérséklet függ a hüllő konkrét fajától, de általában 24-27 °C körüli meleget kell biztosítanunk. A „sütkérezős” területen ennél valamivel magasabb, 28-32 °C lehet az ideális. Ha nincs elég meleg, akkor előfordulhat, hogy kisteknősünk nem lesz hajlandó enni és letargikus, inaktív állapotba kerül. Ezért nagyon fontos a pontos hőmérő használata is, és az általunk tartott faj igényeinek pontos ismerete.

A hosszú távú siker kulcsa a faj igényeinek megfelelő táplálék etetése. Nyáron egyes fajoknál belecsempészhetünk az étrendbe egy kis zöldséget is, például fehérrépát, pitypang vagy mustár zöldet, római vagy vörös salátát, kelkáposztát, nagyon kevés sárgarépát és édesburgonyát. A jégsaláta, a spenót és a rebarbara viszont tiltott.

Gyakran előfordul, hogy a kicsik a húst részesítik előnyben, és nem foglalkoznak a zöldségekkel, de ettől függetlenül rendszeresen ajánljuk fel őket, hogy bármikor elérhetőek legyenek teknősünk számára. Az ékszerteknősök fiatal példányai például kizárólag ragadozó életmódot folytatnak, míg a kifejlett állatok már növényi eredetű táplálékot is fogyasztanak. Nagyon jó például, ha az akvaterráriumba hínárféléket teszünk. Kálciumra és D3-vitaminra szükség lesz kiegészítésképp. Igyekezzünk a porral beszórt falatot egy csipesz segítségével közvetlenül házikedvencünk szájába adagolni, hogy ne oldódjon le a vitamin a vízben.

A kisteknősöket naponta l kell megetetnünk. Az ennivalót ne a szárazföldre tegyük, hanem a vízbe, és amit néhány órán belül nem fogyasztott el páncélosunk, azt távolítsuk el az akváriumból. Jó megoldás, ha külön helyen, például lavórban etetjük az állatot. Így látjuk, hogy valóban hozzájut a táplálékhoz, és az akvárium vize sem szennyeződik.

A babateknősök rendkívül érzékenyek, ezért ha étvágytalannak tűnnek vagy bármilyen más rendellenességet tapasztalunk, mihamarabb kérjünk segítséget hüllőkre szakosodott állatorvostól.