A törpenyulak gondozása főként a felnőttek feladata. Mivel nagyon érzékeny az emésztőrendszererük, ezért figyelni kell a táplálásra, hiszen, ha nem megfelelő eleséggel kínáljuk kedvencünket, akkor hamar el is pusztulhat. Ha a nyuszit sok stressz éri, akkor annak betegség lehet a következménye, aminek a tünetei például az étvágytalanság, a csökkent vízfogyasztás és a bélsár minőségének megváltozása. Ezeket minél hamarabb észre kell vennünk, hogy a tapsifüles menthető legyen. Egy háziállat gondozása viszonylag sok időt – és persze pénzt is – igényel, egy kisgyermek mellett pedig nem biztos, hogy elegendő figyelmet tudunk szánni kisállatunkra is.

Tehát az első tényező, amit szem előtt kell tartanunk, hogy van-e elég időnk és türelmünk egy kisgyerekhez és egy nyuszihoz is.

Fontos, de időigényes például a szobatisztaságra való nevelés. És akkor is, ha már majdnem teljesen profi benne kisállatunk, tudnunk kell, hogy esetenként bizony előfordulhatnak még elhagyott bogyók és egy-egy kis sárga tócsa is megjelenhet a lakásban. Amiket persze hamar észre kell vennünk, nehogy gyerkőcünk találja meg őket előbb.

Nyuszinkat minden nap több órára ki kell engednünk a ketrecéből. Ehhez szükségünk lehet egy elkerített részre a nappaliban vagy egy nagyobb nyuszifuttatóra. Ha viszont szabadon ugrálhat a tapsifüles a lakásban, akkor nagyon figyeljünk a kisnyuszi és a gyermek közötti interakciókra.

A gyermek személyisége is befolyásolja azt, hogy bátran bevállalhatunk-e egy háziállatot. Amennyiben gyerkőcünk nyugodt természetű, szelíd és kooperatív, akkor valószínűleg nem lesz probléma a nyuszival való együtt élés. Ha viszont sokat hangoskodik, egy igazi kis örökmozgó, és időnként agresszívan viselkedik, akkor egy tapsifüles számára komoly stresszforrást fog jelenteni.

Általánosságban elmondható, hogy 7 évesnél fiatalabb kisgyerek mellett nem javasolt nyuszit tartanunk. Ám, természetesen nem kell megválnunk kedvencünktől csak ezért, mert baba érkezik a családba. Ez esetben már pici korban el kell kezdenünk megtanítani gyermekünknek, hogy hogyan kell bánnia az állattal.

Például, amikor a baba 6-12 hónapos, ültessük az ölünkbe, és közben simogassuk meg a nyulat és beszéljünk hozzá. Tegyük a gyerkőc kezét is a nyuszira, vezessük végig a kezét az állat fején, fülein és hátán, ügyelve arra, hogy ne markoljon bele a bundába. Ezt ismételjük rendszeresen, de egy ilyen kis tréning maximum 5 percig tarston. Utána pedig ne feledkezzünk meg az alapos kézmosásról.

Próbájuk meg megtanítani a gyermeknek a nyuszi testbeszédét, például azt, amikor már látszik rajta, hogy nem szeretne több simogatást kapni, vagy magyarázzuk el, hogy nem szabad kergetni a kisállatot, mert akkor félni fog.

Mindezek mellett pedig azt is tudnia kell babánknak, hogy nem szabad megérintenie az ürüléket és az almot sem.

A már 1-2 éves gyermekben a korábban megtanultakat kell megerősítenünk. El kell érnünk, hogy gyerkőcünk tisztelje a kisállatot és jól bánjon vele. Meg kell magyaráznunk a totyogósnak, hogy csak anya és apa veheti fel a nyuszit, neki nem szabad, mert véletlenül megsérthetik egymást, ami fájdalommal jár. Vigyáznunk kell arra, hogy se labdával, se bottal ne üthesse meg a kicsi a tapsifülest, valamint arra is, hogy ne kínálja meg a saját ennivalójával. Mindig csak együtt etessük meg a nyuszit, szénával, pellettel, és néha egy kis zöldséggel.

https://www.fressnapf.hu/real-nature-natur-reti-szena-1kg/

https://www.fressnapf.hu/real-nature-junior-torpenyul-eleseg-500g/

Ha ezekre a fontos dolgokra kellően odafigyelünk, akkor valószínűleg a család minden tagja boldog lesz a nyuszival, és a kisállat is jól fogja érezni magát.