Bár viszonylag könnyen hozzájuthatunk többféle babateknőshöz a kisállat kereskedésekben, mivel a picik még nagyon érzékenyek, ezért alaposan vegyük szemügyre a kiválasztott páncélost, mielőtt hazavinnénk. Csak vitális, jól mozgó, nyitott szemű, élénk tekintetű kis állatot vigyünk haza. Ismernünk kell bizonyos jeleket, amelyekkel szükségleteiket és igényeiket jelzik felénk. A kisteknősök sokkal stresszesebben reagálnak a változásokra, ezért gondozásukkor nem elegendő alapul venni a felnőtt példányok tartása során gyűjtött ismereteket és tapasztalatokat.

Mielőtt megvásárolnánk egy teknősbabát, készítsük elő az élőhelyét. Ez egy kicsit összetett, ugyanis egy halak számára tervezett akvárium egyáltalán nem megfelelő még a vízi fajok számára sem. Ezeknek a hidegvérűeknek nem csak vízre van szükségük, amelyben úszkálhatnak, hanem szárazföldre is, melyre kifeküdhetnek pihenni. A túl mély és a túl sekély víz is rossz megoldás.

A legbiztonságosabb módja annak, hogy megfelelő szintre állítsuk be a vizet, hogy lemérjük a hüllő páncéljának szélességét, és ahhoz hozzáadunk még körülbelül 2,5 centimétert (egészen fiatal teknősök esetében kb.10-15 cm-es vízoszlop). Így a kisteknős vidáman tud úszkálni, és valószínűleg a partra való kimászás sem jelent majd neki nehézséget. Fontos, hogy a víz tiszta legyen. Csak akkor kell cserélni az akvaterrárium vizét, ha az bekoszolódott. Csökkenthetjük a takarítások gyakoriságát, ha megfelelő szűrőt alkalmazunk.

A természetes hatású környezet kialakítása sokat segít, hogy kisbarátunk jól érezze magát és kevésbé legyen stresszes. Tegyünk az akváriumba köveket, gyökereket és zöld növényeket is. Legjobb, ha hínárféléket telepítünk, mert azokat könnyű lecserélni, ha kedvencünk esetleg megrágcsálja őket. Győződjünk meg arról, hogy az üvegfal elég magas, hogy még véletlenül se tudjon kimászni belőle a teknős. A lakásban való bóklászás azért veszélyes, mert egyrészt elfogyaszthat olyan dolgokat, amelyek a pusztulását okozhatják, másrészt pedig, ha kijut a házból, lehet, hogy soha nem találjuk meg. A  lakásban való sétáltatás a látszat ellenére komoly stresszt jelenthet az állatnak, ráadásul ha sokáig szárazon van, akkor szervezete jelentős mennyiségű vizet is veszíthet, ami az évek alatt hajlamosíthat a vesebetegségre.

Ahhoz, hogy kisteknősünk életben maradjon, nagyon fontos a megfelelő hőmérséklet fenntartása is. Ez egy bébi esetében körülbelül 26-28 °C-ot jelent. A kereskedésekben kapható izzók és lámpák tökéletesen megfelelnek arra, hogy megemeljük a hőfokot. Fontos, hogy egy megbízható mérőeszköz segítségével rendszeresen ellenőrizzük a hőmérsékletet, mert a magasabb és az alacsonyabb érték is a kisállat halálát jelentheti. A fűtött akvaterráriumot mindenképpen takarjuk le, mert ha a víz feletti levegő sokkal hűvösebb, mint a víz, akkor a kisteknős könnyen megfázhat.

A következő kiemelt prioritású feladat a helyes táplálás. Egy babateknőst naponta kell ennivalóval kínálnunk. Nagyon vigyázzunk arra, hogy ne etessük túl kedvencünket, mert ha a kelleténél gyorsabban kezd el nőni, akkor csúnyán eldeformálódhat a páncélja. Az állatkereskedésekben kapható szárított eleségek többsége alkalmatlan teknősök táplálására. A fagyasztott eleségek beltartalma megfelelő a ragadozó életmódot folytató vízi teknősbébik táplálására. Kiegészítésképp némi friss zöldségre lehet még szükség, csak arra ügyeljünk nagyon, hogy az el nem fogyasztott darabokat mindig távolítsuk el az akváriumból. Egyes fajok fiatal korukban kizárólag ragadozó életmódot folytatnak és csak felnőtt korukban jelennek meg étlapjukon a növényi eredetű táplálékok.

Mielőtt megvennénk egy teknősbabát, győződjünk meg arról, hogy készen állunk rá, és képesek vagyunk kielégíteni az igényeit. Ha nem megfelelően gondozzuk a teknőst, akkor nagyon könnyen megbetegedhet és elpusztulhat. Amennyiben letargiát és étvágytalanságot tapasztalunk, azonnal keressünk fel egy hüllőkre szakosodott állatorvost.

Forrás: allturtles.com