Először tisztítsuk meg a tó vizét a lehullott falevelektől, a letört ágaktól, a botoktól, illetve az elhalt növényektől. Ha ezek elkezdenek rohadni és bomlani, az oxigénhiányos állapotot idézhet elő a vízben. Ha nem szeretnénk minden nap a tisztítással bajlódni, érdemes kifeszíteni egy aprólyukú levélhálót a tó fölé. A vízfelszín és a háló között legyen néhány centiméter, ugyanis a vízbe lógó háló veszélyeztetheti a halak épségét.

A növényzet karbantartása a korábban már említett oxigéntartalom befolyásolása miatt nagyon lényeges, és nem csak a felszínen úszkáló leveleket érinti. Minden, akár a fenékig lenyúló elhalt vízi- és mocsári növényt ki kell szedni a vízből. Ne feledkezzünk meg a tóparti növényzetről sem, azt is szükséges visszavágni. Létezik azonban olyan növény, amelyre érdemes odafigyelni.  A káka és a gyékény a többi növénnyel ellentétben sokat segít ebben a hűvösebb időszakban, mivel üreges száruk rovarok és más apró lények ezreinek nyújthat téli menedéket, ráadásul még télen is oxigént juttat a tóba.

A legfontosabb feladat, az iszap eltávolítása. Ehhez a halakat biztonságos helyre kell átköltöztetni a takarítás idejére – például a tó vizével megtelített vödrökbe –, mert a tavat le kell engedni. Ehhez használhatunk szivattyút, vagy vödörrel is kimerhetjük a vizet. Az iszapot nem kell teljesen eltávolítani, egy vékony réteget hagyjunk, amiben a mikroorgazmusok eléldegélhetnek télvíz idején is.

Ne feledkezzünk meg a szivattyúkról, vízforgatókról sem, bármilyen eszköz van még a tavunkban, vegyünk ki és vigyük fagymentes helyre. Télen nem lesz ezekre szükség, hiszen olyankor nem szabad mozgatni a vizet, mert azzal megzavarjuk halaink téli álmát.

Ha a tó készen áll a télre, jöhetnek a halak. Ha a tóban telelnek, szükségük lesz tartalékokra, amelyből túlélhetnek. Mielőtt az idő igazán télire váltana, kezdjük meg uszonyosaink gyakoribb, illetve speciális tápkoncentrátummal való etetését, hogy egy kis súlytöbbletet szedjenek magukra. Nagyon körültekintően járjunk el, az etetés gyakorisága és a táp mennyisége feltétlenül feleljen meg a kinti hőmérsékletnek. Ha már az ősz is viszonylag hideg, abban az esetben az adagok növelése helyett jelentősen csökkentenünk kell azokat, majd teljesen le kell állnunk az etetéssel.