Ahogy egyre alacsonyabbá válik a hőmérséklet, kopoltyús barátaink is egyre lassabbá válnak, a leghidegebb napokon pedig egyáltalán nem látjuk őket. Még enni sem. Ugyanis a halak aktivitása és anyagcseréje a hőfokkal együtt csökkenni kezd, és nem lesz szükségük táplálékra.

Ügyeljünk arra, hogy az etetés fokozatosan, egyre ritkábban történjen. Csak annyi haleledelt szórjunk a tóba, amennyit pár perc alatt biztosan elfogyasztanak a pikkelyesek. A nyáron kapott magas fehérje tartalmú eleség segít, hogy könnyebb legyen átvészelni a hideg, teljesen inaktív, víz alatt töltött időt. Ha 15 °C-hoz közelít a hőmérséklet, elegendővé válik a napi egy etetés, ha pedig tartósan alá csökken, akkor csak heti 2-3 alkalomra lesz szükség. 10 °C alatt ne tápláljuk tovább a kopoltyúsokat, majd csak tavasszal kezdjük újra, amikor e fölé melegedik a levegő.

A téli hónapokban tavunk halai a tó aljára költöznek, ahol valamennyivel melegebb a víz, mint a felszín közelében, épp fordítva, mint nyáron, amikor ugyanis lent van hűvösebb. Ha lelátunk a tó aljára, akkor előfordulhat, hogy sorban, egymáshoz közel pihenve figyelhetjük meg a kopoltyúsokat.

Ilyenkor a hibernáláshoz hasonló folyamat zajlik az élőlényekben. Csökken a testhőmérséklet, a légzésszám, a szervezet oxigénszükséglete is csökken, az anyagcsere lelassul. Ebben az állapotban jóval kevesebb energiára van szükségük a pikkelyeseknek, ezért bírják ki élelem nélkül is.

A téli időszakban halaink csendre és nyugalomra vágynak, mondhatni téli álmot alszanak, ezért például, ha lyukat kell vágnunk a befagyott tó felszínén, próbáljuk meg minél kevesebb zajjal tenni azt. Lehetőleg ne baltával üssük a jeget, hanem forró vízzel olvasszuk meg az összefüggő felszínt. Amennyiben a meleg víz nem elegendő, próbálkozzunk egy viszonylag halk lyukfűrésszel.

Ha előrelátóak szeretnénk lenni, akkor érdemes úszó jégmentesítőt használnunk a mínusz fokok közeledtével. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk az egész tavat befagyni, mindig legyen egy nyílt terület, amelyen keresztül a káros gázok – például az ammónia – kijuthat a vízből. Ha erre nem figyelünk oda, tavi halaink akár el is pusztulhatnak.

Ahhoz, hogy gond nélkül történjen a telelés az is elengedhetetlen, hogy ősszel teljesen rendbe tegyük a tavat. Távolítsuk el az elhalt növényzetet, a vízbe került faleveleket, ágakat, és egyéb nem oda való anyagokat. Ha szükséges, a takarítás idejére óvatosan költöztessük ideiglenes tárolókba halainkat, és engedjük le a tó vizét. Így könnyedén megtisztíthatjuk a szűrők mellett a köveket is, és tiszta vízzel tölthetjük fel a kialakított medencét.

A tó felszíne felé a téli hónapokra javasolt hálót feszíteni, ami nem csak a faleveleket vagy az egyéb törmelékeket tartja fent, hanem az esetleges ragadozókat is segít távol tartani a védtelen halaktól.

Forrás: fullserviceaquatics.com, watergarden.org