Állatorvos válaszol

Kedves Fressnapf!

A következő problémával kapcsolatban kérném szíves segítségüket:
Párommal befogadtunk menhelyről még novemberben egy 6 hetes fiú kiskutyát (több testvére és a mamája is a menhelyen volt vele). Már az első naptól nagyon ragaszkodó volt, mindig sírt ha valahova nem jöhetett velünk, de ezt betudtuk az első napoknak-hétnek és hogy nagyon kicsi még. Most lesz 14 hetes lassan, és sajnos ez a szeparációs szorongás még mindig benne van. Egyedül sosincs igazából, mivel van egy másik kutyánk aki már felnőtt, és együtt vannak éjjel-nappal. Szeretik egymást, sokat játszanak, mégis ha mi párommal a házban vagyunk és kizárjuk őket, sokszor kaparja a kiskutya az ajtót és ugat, illetve ugyanez a helyzet ha nem jöhet velünk valamelyik szobába, hanem kint kell maradnia a nappaliban a másik kutyussal. Éjszakára még nem akartuk kizárni őket a kertbe mert nincs még kész a kutyaház és hideg van, ezért bent alszanak a nappaliban egy felállított kifutóban. Van egy nagy szőnyegünk a nappaliban és a szobatisztaság még nem 100%-os ezért nincsenek teljesen kiengedve az egész házba éjszaka, illetve mert akkor kaparja a hálószoba ajtónkat a kiskutya. Az altatás mindig úgy történik, hogy valamelyikünknek meg kell várnia míg elálmosodik pár perc alatt a kiskutya és akkor bemehetünk a szobánkba aludni, zárt ajtóval. Reggel így is mindig a kiskutya kelt minket 6 óra felé, de az utóbbi napokban valamiért már hajnali 4 óra után. Igyekeztünk nem foglalkozni vele, de mivel hangosan ugat, nem lehet tőle aludni. Ha kimegyünk kicsit megsimogatni hogy megnyugodjon, csak még izgatottabb lesz és ugat tovább. Ha kizárjuk a kertbe hogy megtanulja nem szabad, elvan ott pár percig, aztán elkezdi kaparni az ajtót és ugatni. Mivel sosincs egyedül, mindig a másik kutyusunkkal van és már azért lassan 2 hónap telt el, nem tudjuk mit tegyünk, hogy kicsit megnyugodjon, és ki tudjuk aludni magunkat.

Nagyon várom szíves válaszukat,

Köszönettel,
Bettina