Állatorvos válaszol

Kedves Doktornő!

Egy körülbelül 6 hónapos nőstény házi cicám van, 2 hónapos korától van nálam (találták, menhelyről fogadtam örökbe), benti cica. Körülbelül 3 hónapja, hetente egyszer kiviszem sétálni (pórázon) valami nyugis helyre, ahol úgy félórán át szagolgat, járkál, ismerkedik a kinti világgal (érdemben nem sétálunk, egy kb 10-20 méteres körben mozgunk, amerre ő szeretne).
Még az elején nagyon kis tündéri volt, sokat bújt, játszott, picit harapdált, de még olyan kis csöpp volt, nem zavart… aztán pár hét múlva elkezdett vadócabb lenni és ez mostanra csak egyre durvább, most már nagyon erősen harap és karmol, a kezem folyamatosan tiszta seb, mindig játéknak nézi és megtámadja, pedig játszok vele pálcás játékkal és rengeteg kis játéka van, amikkel ő is szeret ellenni.
Pár hete ivartalaníttattam, a műtétet és a búrás létet is egész jól tűrte (sajnos az orvos is látta hogy nagyon vérmes macska és nem akart plusz kezeléseket vállalni a varratok piszkálása miatt, ezért ragaszkodott hozzá, hogy maradjon rajta a búra végig, a varratszedésig).
Azt gondolom, hogy a cica kötődik hozzám, a lakásban bárhova megyek, mindig követ és ott sündörög körülöttem.
Korábban gyakran odabújt hozzám dorombolni, dagasztani, simogatásért, de most 1 hete ez szinte teljesen megszűnt.. Ha hazaérek a munkából, vár az ajtóban és dörgölőzik a lábamhoz, simit kér, de a korábban megszokott hosszabb ideig hozzám bújás, dorombolás most az elmúlt 1 hétben már nincs.
Tanácsot szeretnék kérni egyrészt abban, hogy mit kezdhetnék a vadócságával – vélhetően a személyisége eleve ilyen vehemens, az orvos is megmondta, de azért szeretnék valami élhetőbb helyzetet kialakítani vele, mert a karmolásainak nyoma van és napokig fájnak.. Másrészt pedig sokkal szívesebben venném, ha bújós, kedves lenne ismét.
Mit javasolna?
Válaszát előre is köszönöm!