Kapu szabály tanítása
2016. január 26.
Senkinek sem kell bemutatni azt a jelenetet, amikor az előszobában leakasztjuk a pórázt és kedvencünk őrült csaholások közepette robban az ajtó felé, hogy lehetőleg elsőként léphessen ki azon. Sokszor nem csak a kutyusunk pórázával, de egyéb tárgyakkal is tele van a kezünk, ami meglehetősen zűrössé teheti az otthonunkból való távozást.
Erre az esetre érdemes a kutyusunkkal való közös életbe beiktatni a kapu szabályt, miszerint kedvencünk addig várakozik az ajtó előtt, amíg mi kimegyünk azon és engedélyt adunk neki is, hogy velünk tartson. Ezzel a feladattal nem csak a mindennapi életünket könnyíthetjük meg, de négylábú barátunkat is türelemre taníthatjuk.
Helyben maradás ismerete, nem feltétele a feladatnak, de könnyebb lehet a dolgunk vele. Amikor a kezünkbe vesszük a pórázt és kedvencünk is megérkezett, hogy jelezze, csatlakozna hozzánk, kezdjük el szép lassan kinyitni az ajtót. Amint előrenyomul, hogy kitörjön rajta, azonnal csukjuk vissza. Amennyiben közvetlen az ajtóhoz tolakodott, vezessük hátrébb, hogy legyen helyünk és szép lassan nyissuk ki újra az ajtót. Az ajtó nyílása önmagában dicséret a kutya számára, de plusz jutalomfalattal is megdicsérhetjük, ha éppen türelmesen tud várakozni a sorára. Fokozatosan egyre nagyobbra tudjuk majd kinyitni az ajtót, anélkül, hogy kedvencünk azonnal ki akarna lépni rajta egészen addig, amíg teljesen kitárjuk az ajtót. Nehéz és fárasztó munka, mire erre a pontra eljutunk, így ha kedvencünk türelmesen kivárta, hogy teljesen kitárjuk az ajtót, kétszer-háromszor engedjük ki még magunk előtt, hogy lássa, tényleg megkapja a jutalmát, ha türelemmel várakozik. A harmadik-negyedik alkalommal azonban lépjünk tovább a feladattal és miután kitártuk az ajtót, lépjünk át a küszöbön. Amennyiben kedvencünk követne minket, vezessük vissza az ajtó mögé, csukjuk vissza az ajtót és próbáljuk újra a feladatot. Természetesen, ha nem követett minket automatikusan, az engedélyünkre ő is kiléphet az ajtón. Nagyon figyeljünk oda, hogy következetesek maradjunk, és valóban csak akkor engedjük ki kutyusunkat az ajtón, ha már megengedtük neki. Egyéb esetben mindig vigyük vissza és ismételjük meg a feladatot.
Érdemes első alkalommal több időt szánni a feladatra, mert egy tréning alatt eljuthatunk odáig, hogy mi távozzunk először az ajtón. Miután az első alkalommal szépen megalapoztuk a feladatot, utána már csak a gyakorlás van hátra. Iktassuk be a napi rutinunkba a feladatot, így szinten tarthatjuk a tudását.