Jó, ha tudjuk, hogy amíg csak egyetlen halunk betegedett meg, addig viszonylag könnyedén kezelhetjük a helyzetet. Ha viszont nem teszünk óvintézkedéseket, akkor nagyon rövid idő alatt beteggé válhat az összes pikkelyesünk. A kopoltyús testének rendellenességei és különös viselkedése utalhat a fertőzés típusára. A halak általában aktívak, ezért a lebegő, süllyedő, rejtőzködő magatartás gyakran betegségre utal.

Furcsa jelenség lehet például, hogy halunk hozzádörzsölődik az akváriumban lévő tárgyakhoz. Ezt viszkető érzés válthatja ki, amely parazita vagy gomba által okozott bőrfertőzést jelezhet. Ilyenkor a testen, beleértve a szemek és a száj környékét is, megjelenhetnek foltok, duzzanatok és sérülések is.

A víz magas ammóniaszintje is negatív hatással lehet kopoltyús barátainkra. A testen éktelenkedő vörös csíkokból és a duzzadt kopoltyúkból arra következtethetünk, hogy az akváriumunk vize rossz minőségű. A bőrön lévő sebek pedig bakteriális fertőzések hatására jelenhetnek meg, vagy esetenként a többi hal csipkelődésének eredményei lehetnek.

Ha azt látjuk, hogy a pikkelyesek nehezen vesznek levegőt, és a víz felszíne közelében tartózkodnak, akkor megállapíthatjuk, hogy az oxigénmennyiség nem megfelelő az akváriumban. A testhez vagy egymáshoz szorított uszonyok pedig azt jelzik, hogy a víznek az optimális pH értéke csökkent le. Az uszonyok általános állapotának változását a paraziták támadásakor is megfigyelhetjük. Egyes baktériumok miatt pedig kialakulhatnak belső emésztési problémák is, melyek következtében a halak teste megduzzadhat.

Ha egy kopoltyús lemerül az akvárium aljára, akkor az azt jelenti, hogy elérkezett élete végéhez. De olyan is előfordulhat, hogy kis barátunk nem akar enni már több mint 2 napja. Ez viszont sok esetben csak a stressz jele, ami például olyankor jelentkezik, amikor új halakat telepítünk be az akváriumba, túlzsúfolttá válik a hely, vagy éppen nem biztosítunk megfelelő környezeti feltéteket.

Az új akvárium szindróma akkor figyelhető meg, amikor az ammónia szintje megemelkedik. Ez például a jó baktériumok hiánya miatt történhet meg. Ha a víz zavaros az akváriumunkban, akkor kopoltyúsaink nagyon hamar elpusztulhatnak. Megelőzésként az akvárium nitrogénciklusát a halak betelepítése előtt be kell fejezni.

Gyakori még a vitaminhiány is, amely a hal fejlődésére lehet negatív hatással. A gerincferdülés és a lassú növekedés a nem kielégítő mennyiségű tápanyagbevitelre utal, ha pedig az egyensúly elvesztését, valamint úszással kapcsolatos problémákat tapasztalunk, akkor az az úszóhólyag betegségére utal.

Ahhoz, hogy megelőzhessük a bajt, mindig tartsuk megfelelő szinten a vízparamétereket és néhány naponta ellenőrizzük halaink egészségének állapotát. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a testük, a szemük, az uszonyuk és a szájuk sértetlen-e, látunk-e rajta bármilyen elváltozást. Ha beteg halat találunk, azonnal tegyük át egy külön akváriumba, hogy ne fertőzhesse meg a többieket.