Először is meg kell értenünk, hogy honnan ered a probléma. Az esetek 90%-ában érzékeny kutyáknál tapasztalhatjuk ezt a viselkedést, akik kevés önbizalommal rendelkeznek és félelemmel reagálnak a környezetükben található fura tárgyakra, éles, váratlan hangokra, vagy egyszerűen csak szokatlan hangokra és idegen emberekre. Gyakori, hogy az első alkalmakkor félelmi szituációban produkálják a viselkedést, majd átterjed az élet egyéb területeire is, például, amikor a gazdi hazaérkezik, vendégeket fogad, vagy a gazdi túl hevesen játszik vele, bár ez utóbbi ritkább eset. Ezekben az esetekben már nem félelemről van, szó, hanem egyszerű izgatottságról, örömről, azonban a probléma eredője ugyanaz marad.

A bepisilés megszüntetésére két oldalról kell megközelíteni a problémát. Egyrészt növelni kell a kutya önbizalmát, vagyis olyan új ingerek közé kell vinni, lehetőleg kiképző segítségével, ahol pozitív élményeket szerez, másrészt a kritikus helyzetekben csökkenteni kell az izgalmi állapotot.

A bepisilés megszüntetésére két oldalról kell megközelíteni a problémát. Egyrészt növelni kell a kutya önbizalmát, vagyis olyan új ingerek közé kell vinni, lehetőleg kiképző segítségével, ahol pozitív élményeket szerez, másrészt a kritikus helyzetekben csökkenteni kell az izgalmi állapotot.

Önbizalmának növelése érdekében, vihetjük forgalmasabb helyekre, vagy olyan közegbe, ahol nagyobb tömeg van esetleg nagyobb zaj, vagy olyan területre, ahol picit labilisabb talajon kell átmennie. A lényeg, hogy kihívás legyen a kutya számára, viszont ne legyen annyira ijesztő, hogy megfutamodjon. A motiváció erősítésével, ami lehet jutalomfalat, vagy játék a gazdival, átlendüljön a félelmén és a végén hatalmas dicséretet kapjon. Természetesen több ilyen szituációt kell felépíteni, hogy látványos javulást észleljünk.

Az izgalmi szituációkban, mint például a hazaérkezés, vagy vendégek érkezése, csak annyi a feladatunk, hogy odafigyelünk a saját viselkedésünkre. Ne csináljunk akkora fesztivált, abból, hogy hazaérkeztünk és pár órára egyedül hagytuk kedvencünket.  Az első alkalmakkor ne is vegyünk róla tudomást, ne vegyük fel a szemkontaktust, ne beszéljünk hozzá, és ne simogassuk meg. Tudom, hogy ez a legnehezebb a gazdáknak, de fogadjuk el, hogy csak egy átmeneti időszakról van szó, amíg négylábú társunk megtanulja kontrollálni a testét ezekben a helyzetekben is. Ahogy javulást tapasztalunk, szép fokozatosan a figyelmet is növelhetjük hazaérkezésünkkor.

Vannak olyan esetek, amikor elég csak a mi viselkedésünket megváltoztatni, hogy javulást érjünk el, azonban érdemes mindkét feladatot elvégeznünk, ha hosszú távon egy kiegyensúlyozott társsal szeretnénk együtt élni.