A kutyákkal való kommunikáció során a verbális és a fizikai jelek (testbeszéd) egyaránt fontosak. Amikor más kutyával találkozunk sétáltatás közben, próbáljunk meg figyelni arra, hogy ne feszüljön meg a testünk, és ne szorítsuk meg hirtelen még jobban a pórázt. Ugyanis, ha ezek a mozdulatok lesznek az első reakcióink, akkor négylábúnk azt az üzenetet kapja majd tőlünk, hogy baj van, és ennek megfelelően fog reagálni. Ha mi hezitálva és félve közelítjük meg az idegen ebet, akkor a kutyánk is félénken vagy agresszívan fog reagálni a másik állat érkezésére.

Előfordulhat több olyan tényező is, ami miatt teljesen indokolt lehet részünkről az, hogy nem szeretnénk, ha a két kutya megközelítené egymást. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a sétáltatások során mindig pórázon legyen kutyusunk. Ha korábban már megtapasztaltuk, hogy négylábúnk rosszul reagál más kutyák és gazdáik megjelenésére, akkor egyszerűen csak változtassunk irány. Nyugodt, békés tempóban folytassuk a sétát, és a kutyát rövid pórázon tartsuk magunk mellett. Érdemes a pórázra sárga szalagot rögziteni, ami már messziről üzen más kutyatulajdonosoknak, hogy a mi kutyusunk számára több hely kell.

Ha nem tudjuk elkerülni az idegen eb közeledését, akkor törekedjünk arra, hogy végig legyen egy kis hely a két kutya között, hogy kedvencünk ne érezze magát túl kellemetlenül, esetleg fenyegetve. Megpróbálhatunk úgy elhaladni a közeledő kutya mellett, hogy négylábúnknak közvetlen parancsokat adunk. Ha sikeresen elsétáltunk a zavaró felek mellett, anélkül, hogy kutyusunk agresszívan vagy más furcsa módon reagált volna, mindenképp dicsérjük meg, és adjunk neki jutalomfalatot.

http://fressnapf.hu/premiere_best_meat_jutalomfalat_kutyaknak_nyul_60g/

A legjobb módja annak, hogy megtanítsuk háziállatunkat arra, hogy hogyan kell helyesen reagálni más kutyákra, az az, ha szervezett találkozókat hozunk össze. Kérjünk meg egy barátot vagy valakit, akit már többször láttunk a parkban kutyusával, hogy segítsen szocializálni a miénket. Valószínűleg nem jó ötlet csak úgy séta során odamenni valakihez, amikor velünk van négylábúnk is, mert lehet, hogy ijedten, félve reagál majd az illető közeledő kedvencünkre, és ezeket a negatív jeleket fogja majd érzékelni a meglepett gazdi kutyusa is. Olyan kutyatulajdonost érdemes választanunk, aki már felkészült más kutyák fogadására, ilyet pedig minden bizonnyal egy parkban fogunk találni. Kutyaiskolában is remek szocializációs gyakorlatokat sajátíthatunk el, amelyeknek aztán hasznát vehetjük a parkban.

Ha olyan kutyussal találkozunk a szabadban, akivel úgy látjuk, hogy négylábúnk szívesen megismerkedne, és a másik fél is barátságosan fogadja őt, akkor kérjük meg a gazdit, hogy engedje az ismerkedést. Előfordulhat, hogy a tulajdonos nemet mond, és odébb áll kutyájával, ezt ne vegyük magunkra, lehet, hogy voltak már negatív tapasztalatai hasonló esetekben, és így próbálja megóvni az állatok épségét. Ilyenkor csak ültessük le kedvencünket, és egy rövid szimatolás után sétáljunk el. Ha kutyusunk jól viselkedett, és nem volt agresszív, akkor mindenképp jár neki a jutalomfalat.

Mindig figyeljünk a jelekre. A barátságos kutyusok nyugodtak, csóválják a farkukat, érdeklődőek, de nem túl tolakodóak. Ha a kutya agresszív, azt hamar észrevehetjük a merev testtartásából, a hátra húzott füleiből, magasan tartott farkából és a kivillanó fogaiból. Az ilyen állatokat mindenképp kerüljük el, és ne vegyünk fel velük szemkontaktust, mert azt általában kihívásnak veszik.

A sétáltatások és a szocializálás során mindig legyünk nagyon óvatosak, hisz a kutyák testi és lelki épségének megóvása első sorban a gazdi felelőssége. Bármi is történik, mi gazdik próbáljunk meg nyugodtak maradni, mert félelmünket, idegességünket vagy agressziónkat biztosan megérzik az állatok, és azzal csak ronthatunk a helyzeten.

Forrás: petmd.com