Az első lépés, hogy megismertessük a kutyát a nyakörvvel vagy a hámmal és a pórázzal. Először csak lakáson belül legyenek rajta ezek a kiegészítők az állaton, és hagyjuk, hogy megszokja a viselésüket még mielőtt bármit is kötelezően kellene bennük csinálnia. Ilyenkor még csak rövid ideig legyenek rajta a kutyuson és közben játsszunk, valamint adjunk finomságokat kedvencünknek, hogy pozitív élményekkel tudja társítani a pórázon lévő időszakot.

Tanítsunk meg egy jelzést. Ehhez használhatunk klikkert, de a nyelvünkkel is csettinthetünk vagy akár egy varázsszavunk is lehet. Bármelyiket is választjuk, a módszer ugyanaz: egy csendes, zavaró tényezők nélküli helyen, amikor a kutyán rajta van a nyakörv/hám és a póráz, adjuk ki a hangot. Amikor az eb felénk fordul vagy ránk néz, jutalmazzuk meg egy ízletes csemegével. Néhány ismétlés után észrevehetjük majd, hogy négylábúnk nem csak ránk pillant, hanem oda is jön hozzánk az ennivalóért.

Ezt követően el kell érnünk, hogy kövessen minket kutyusunk. Tehát, amíg sétál felénk, viselve a nyakörvet/hámot és a pórázt, kezdjünk el hátrálni néhány lépést, majd jutalmazzuk meg háziállatunkat, amikor odaért hozzánk. Addig gyakoroljuk ezt, amíg bundás barátunk a hang kiadására magától oda nem jön és sétál velünk egy kicsit.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kiskutyák csak rövid ideig képesek figyelni, ezért mindössze néhány perces foglalkozásokat ajánlott tartanunk. Akkor is fejezzük be a kiképzést, ha úgy tűnik, hogy a kutyus még mindig többre vágyik, ne várjuk meg, amíg kimerül szellemileg.

Amikor a kutya megérti, hogy oda kell jönnie hozzánk, akkor elkezdhetünk egyre több lépést megtenni közösen, ekkor már kezünkben a pórázzal, de még mindig maradjunk a lakáson belül. A póráz érzete és látványa eleinte nagy kihívás lesz majd. A tréning alatt gyakran kínáljuk meg kedvencünket jutalomfalattal és rendszeresen dicsérjük, valamint simogassuk meg. Egészen addig gyakoroljunk, amíg már gond nélkül képes lesz odabent pórázon sétálni négylábúnk. Valószínűleg több nap lesz, amíg eljutunk ideáig, legyünk toleránsak és következetesek. Soha ne szidjuk vagy bántsuk az állatot, mindig pozitív megerősítésekkel értessük meg vele, hogy mit szeretnénk, hogyan kellene viselkednie.

Amennyiben bent már ügyesen sétál mellettünk az eb, akkor kimehetünk a szabadba is. Ezzel a lépéssel újabb kihívásokkal nézünk majd szembe, hiszen új hangokkal, szagokkal és látvánnyal találkozik majd pajtásunk, melyektől izgatottá válhat. Emiatt első sétánk legyen rövid, és továbbra is fontos, hogy megőrizzük türelmünket.

Ha séta közben úgy tűnik, hogy a kutya valami felé ugrani készülne vagy elterelődik a figyelme, akkor adjuk ki azt a bizonyos hangot és tegyünk meg néhány lépést. Ha követ minket kutyusunk, akkor adjunk neki egy kis csemegét, és haladjunk tovább. Tegyünk így minden nap egészen addig, amíg el nem ér az eb arra a szintre, hogy szinte gond nélkül képes mellettünk sétálni.