A rágcsálókban és a házinyulakban még az is közös, hogy táplálékkeresés közben naponta kilométereket tesznek meg futkosással, mászással, ásással, ugrálással és rohangászással. Háziállataink vadon élő fajtársai szinte egész nap mozognak, hogy néhány fűszálat, zöld növényt és magot találjanak, ezért nyilvánvaló, hogy mind karcsúak és izmosak.

Kérjük, többet mozogjanak!
Az otthon tartott nyulak és rágcsálók sajnos gyakran nagyon kövérek, és alig vannak izmaik. Ha ez igaz az Ön házi kedvenceire is, akkor sürgősen tennie kell ellene valamit, különben az a veszély fenyegeti szegény kis állatkákat, hogy cukorbetegek lesznek, túlerőltetik a szívüket, tönkremennek az ízületeik, és búskomorságba esnek. Persze az állattartók jót akarnak, amikor naponta jól teletöltik a nyulak és a rágcsálók etetőtálkáit, de ha az állatkák ilyen bőségben élnek, akkor csak addig hajlandók mozogni, amíg elmennek a tálkáig és utána vissza a meleg fészkükbe.

Mindig legyen előttük széna!
Vigyünk több örömet és mozgást bársonyos bundájú kedvenceink életébe, és nyugodtan dolgoztassuk meg őket az eledelükért. Ez azt jelenti, hogy mostantól csak akkor kapjanak késztápot és ínyencfalatokat, ha ezért valamilyen teljesítményt nyújtottak. Ugyanakkor legyen mindig elérhető számukra a széna, a víz és a zöldtakarmány, mert ezek mindenképpen fontosak az egészségük szempontjából.  Dolgozzanak meg külön a szemes takarmányért és a csemegékért   Hadd erőltessék meg magukat a nyuszik és a rágcsálók, hogy sárgarépa-darabkákat, néhány falat késztápot, egy kis napraforgómagot vagy pitypangvirágot kapjanak. Persze a „megerőltetés” nem jó szó erre, mert az állatkák kifejezetten örülnek, ha többet mozoghatnak. Megtehetjük például, hogy végigcsalogatjuk őket egy olyan akadálypályán, amelyet apró ínyencfalatok szegélyeznek, vagy felakasztunk a ketrecükbe egy szénalabdát, amibe magokat rejtettünk. A patkány, az egér és a hörcsög jól tud egyensúlyozni egy kis létrán, vagy szívesen ás az eledel reményében, ha egy csincsilla-homokkal vagy földdel teli edénykében magokat rejtünk el előle.
Arra is rávehetünk egy tengerimalacot, patkányt vagy nyulat, hogy két hátsó lábára álljon, és magasra ágaskodva érje el a madzagra kötött falatkát. Külön kihívást jelent a nyuszik és a tengerimalacok számára egy olyan takarmánygolyó, amelyet addig kell gurítaniuk, amíg ki nem csusszan a nyílásból a hőn áhított eledel. A degu, a csincsilla és a nyuszi szívesen felugrik egy magasan elhelyezett akadályra, ha ott csipkebogyó várja. A tengerimalacoknak rövid a lába, ezért nem igazán való nekik az ugrálás. Ezek a kis ínyencek annál szívesebben szaladgálnak egy játszóalagútban, vagy másznak fel ügyesen egy ferde falon – az a fő, hogy megérje nekik.

A létrákat, mászó-házikókat, labirintusokat és golyókat helyezzük el a ketrec különböző pontjain vagy a ketrecen kívül, amikor az állatkákat éppen szabadon engedjük (persze ügyeljünk az eszközök megfelelő méretére!). Az ínyencfalatkákat minden nap máshová dugjuk el, mert a nyuszik és a kis rágcsálók nagyon okosak, és pontosan megjegyzik a falatkák helyét, úgy, hogy másnap úgyis rögtön ugyanott fogják keresni. Ha azonban – ahogy a való életben is – minden nap máshová rejtjük el a falatkákat, akkor az állatkák hamarosan lakhelyük minden zugát centiméterről centimétere felforgatják, és végigszimatolják, hogy rátaláljanak eledelükre. Ezt nagy élvezettel teszik, és ezzel távollétünkben is jól elfoglalják magukat. Ha egy kis fantáziával élünk, és támogatjuk kedvenceinket, akkor hamarosan karcsúak és izmosak lesznek. Hiszen a kisállatokra különösen igaz, hogy a legjobb megelőzés az ideális testalkat.