Amennyiben valamelyik hüllőnkön parazitát találunk, különítsük el többi háziállatunktól és tartsuk karanténban néhány hétig, illetve vigyük el állatorvoshoz, hogy mihamarabb megkezdődjön a szükséges kezelés.

Atkák

A legtöbb atkafaj a bőrfelszínen él, ebből kifolyólag a vadon élő hüllők egyedeinél ritkán fordul elő a megjelenésük a vedlésnek köszönhetően, ám, a kedvtelésből tartott hidegvérűeken gyakran találkozhatunk velük, különösen, ha zsúfoltan, rossz körülmények között tartják az állatokat. A kis terrárium mellett a túl magas és a túl alacsony páratartalom, valamint a túl alacsony hőmérséklet is problémát okozhat.

Az atkák a vérszívás következtében károsítják a gazdaszervezetet, a nagy terhelés pedig életveszélyes is lehet, súlyos bőrkárosodást, illetve kóros bőr-elszarusodást okozhat. Az érintett testrészek fajtól függően változhatnak, azonban megállapítható, hogy általában a védett területek és a bőrredők fertőzöttek, mint például a pikkelyek körüli és alatti részek, a hónalj, a farok töve és a szemek környéke.

Ahhoz, hogy időben észre tudjuk venni az atkák megjelenését, rendszeresen át kell néznünk hidegvérű pajtásunk testét. A kifejlett atkák 0,3-1,3 mm átmérőjűek, etetés nélkül halvány barnák, jóllakottan azonban vörösek vagy feketék.

Az atkák ellen kizárólag állatorvos által felírt, illetve javasolt készítményeket használjunk (a hüllő testére és környezetének fertőtlenítésre egyaránt) és ügyeljünk arra, hogy a terráriumot hetente kétszer ürítsük ki és alaposan tisztítsuk Fontos megemlíteni, hogy a magunk által természetes élőhelyen befogott eleségek vagy esetleges friss zöld eleségek a hüllőink részére veszélyforrást jelenthetnek az atkás fertőzést illetően. Egyes atkafélék, melyek ízeltlábúakon és hüllőkön egyaránt is előfordulnak nagyon könnyen behurcolhatóak ilyen módon a terráriumba, mellyel esetlegesen meg is tudjuk fertőzni kedvencünket. Ezért ezt célszerű kerülni vagy extra figyelmet fordítani az ilyen jellegű takarmányokra!

Kullancsok

Kullancsok inkább a vadon élő hüllőkön fordulnak elő, azonban, előfordulhat, hogy egy-egy állat onnan kerül a kereskedőkhöz. Ezért is fontos, hogy olyan hidegvérűt válasszunk, ami már eleve a tenyésztőnél jött világra. Mindemellett, ha időnként hagyjuk, hogy az udvaron süttesse a hasát kedvencünk, akkor is megtalálhatják az élősködők. 

Egy hüllő testén több helyen is találhatunk kullancsot, például a végtagjain, a lábujjak körül és között, a törzs és fej közötti részen, sőt, még az orrjáratokban és fülekben is megbújhatnak. Ezek a vérszívók általában olyan területeket keresnek, ahol a bőr vékonyabb és könnyebben hozzáférhetnek a testnedvekhez.

Ha kullancsra bukkanunk, akkor minél hamarabb el kell távolítani, ha szükséges, kérjük hozzá állatorvos segítségét. A csípés helyét minden esetben fertőtleníteni kell. Soha ne kíséreljük meg olajjal, alkohollal, ragasztóval vagy körömlakkal eltávolítani a parazitákat, mert az ilyen próbálkozásokkal azt érhetjük el, hogy a kullancsból bekerül a fertőző béltartalom a hidegvérűbe.

Azért is szerencsés, ha állatorvos távolítja el a kullancsokat, mert szükség esetén továbbküldheti őket, hogy a parazitológusok megállapítsák, hogy a vérszívók mekkora egészségügyi kockázatot jelenthetnek.

Általánosságban elmondható, hogy az állatorvos szerepe kulcsfontosságú abban, hogy felvilágosítsa a tulajdonosokat a hüllőkön előforduló parazitákról, valamint a védekezés és kezelés módjairól. Évente 1-2 alkalommal javasolt megvizsgáltatnunk kedvencünket akkor is, ha mi magunk nem észlelünk élősködőket rajta.