Akinek van törpenyula, az valószínűleg már ki is képezte őt néhány dologra anélkül, hogy az tudatos lett volna. Ügyesen használja a nyuszi wc-t a tapsifüles? Bemegy a ketrecébe lefekvés előtt? Ezek bizony az első lépések a tanulás útján. Egy ilyen kis háziállat esetén a legfontosabb talán a türelem és a rendszeresség.

Videókban láthattunk már nyuszit elkapni játékszereket, kosárlabdázni (persze a nyuszi méretének megfelelő labdával), vezényszóra ugrani vagy átmenni egy alagúton. Ezeket a trükköket mi magunk is megtaníthatjuk törpenyulunknak. Az érdekesebb feladatok mellett pedig olyan trükköket is érdemes gyakorolni, amelyek az együtt élést teszik könnyebbé. Ilyen például, hogy a nyuszi maradjon nyugton, amíg levágjuk a karmait, vagy jöjjön oda hozzánk, ha a nevén szólítjuk.

A gyakorlás tulajdonképpen jót tesz a nyúlnak. A vadon élő nyuszik nagyon aktívak. Élelmet keresnek, otthont építenek maguknak, szükség esetén biztonságos helyre rejtőznek. Ezekhez mind olyan fizikai és szellemi erőfeszítések kellenek, amiket egy háziállat normál esetben szinte meg sem tapasztal.

Amennyiben a képzés során a pozitív megerősítést szeretnénk alkalmazni, akkor a legjobb módszer a klikker-tréning. Ez a fajta gyakorlás a nyuszi és a gazdi számára is szórakoztató lehet. A klikker segít a szellemi fejlődésben, hozzájárul egy hosszabb, egészségesebb és boldogabb kisemlős élethez. Nem kell hozzá más, csak maga az eszköz, amit klikkernek hívunk, illetve némi jutalomfalat, például egy kis répa vagy alma. A lényege, hogy amikor azt csinálja a nyulunk, ami szeretnénk, akkor a „klikk” hangot mindig egy finom falat kövesse. Ebből meg fogja tanulni a nyuszi, hogy mikor cselekszik helyesen, és hogyan juthat hozzá a jutalomhoz. Ne a klikkerrel próbáljuk felhívni a kisállat figyelmét, a hang mindig a jutalomfalat érkezését, tehát a megfelelő viselkedést jelezze.

Ha még nem tudjuk, hogy milyen finomságra csábul el leginkább kedvencünk, akkor több falatkát is helyezzünk bele egy kis tálba, és mutassuk meg a tapsifülesnek. Amelyiket először kiválasztja majd belőle, valószínűleg az a jutalomfalat lesz az, amellyel a leginkább lehet ösztönözni a tréning során.

Azok a nyuszik, akikkel sokat gyakorlunk, sokkal több időt képesek velünk a ketrecen kívül tölteni különösebb probléma nélkül. Elmaradnak a „bogyós” balesetek, mert mindig visszamegy majd a tapsifüles a ketrecébe elvégezni a dolgát, és nem kell megijednünk, ha hirtelen nem találjuk, mert előjön, ha kimondjuk a nevét.

Fontos, hogy egyszerre csak egy trükköt tanítsunk az állatnak, és lépésről lépésre haladjunk. Ha például azt szeretnénk, hogy nyuszink akadályokat ugorjon át, akkor először csak tegyük le a botot a földre. Használjuk az „Ugrik” vezényszót. Ahogy a nyúl hátsó lába is átér a bot felett, klikkeljünk és jutalmazzunk. Miután a nyúl rájön, hogy a célunk az, hogy az „Ugrik” szóra átugorja a botot, elkezdhetjük a tárgyat mindig egy picivel magasabbra emelni a padlótól, és úgy folytatni a gyakorlatot. Ez persze lehet, hogy csak napokkal később fog megtörténni.

Tudnunk kell, hogy nem minden tapsifüles tanul egyforma ütemben, és ez teljesen normális. Egyes nyulak esetében akár sok idő is kellhet ahhoz, hogy az állat megtanulja, hogy a klikk hang után finomságot kap vagy, hogy egyáltalán hozzászokjon az új hanghoz. Más nyuszik pedig lehet, hogy szinte rögtön megértik a lényeget. Pár hét vagy pár nap, de a törpenyúl előbb-utóbb meg fogja tanulni a kívánt trükköket, csak legyünk nagyon türelmesek, következetesek és kitartók.

Forrás: clickertraining.com / wabbitwiki.com