Leggyakoribb tünete a rombolás. A kutyus szétrágja, szétkaparja az ajtót, tárgyakat rombol, még az sem állítja meg, ha sérülést okoz magának vele. Önmagában a rombolás lehet az unalom tünete is, vagy amennyiben kölyökkutyáról van szó, fogzás is okozhatja, azonban a szeparációs stresszben szenvedő kutyák csak akkor rombolnak, amikor egyedül maradnak és jellemzően olyan tárgyakat rágnak, vagy kaparnak szét, amik a kijárat felé vezetnek.

Általában akkor jutnak el a leggyorsabban a gazdik egy kutyakiképzőhöz, amikor kedvencük ugatásban vezeti le a stresszt. A szomszédoktól gyorsan érkezik a panasz áradat, akár feljelentéssel is fenyegetőzhetnek, ami már elég indokot ad arra, hogy végre foglalkozzunk a problémával. Halk szűköléssel kezdhetik, majd órákig képesek ugatni a legváltozatosabb frekvenciákon. Természetesen ebben az esetben is fennáll a lehetősége, hogy kedvencünk csak unatkozik, és saját magát szórakoztatja az énekléssel.

A harmadik és egyben legenyhébb tünet a szobatisztaság akadozása. Ez lehet pisi vagy széklet formájában is. Nem a leggyakoribb tünet, de előfordul, és általában párosul mellé a fenti két tünet közül legalább az egyik. Akkor gyanakodjunk ennél a tünetnél a legjobban, ha kutyusunk akár 8-9 órát is kibír felügyelet mellet és kizárólag a távollétünk alatt érik balesetek.

Érdemes kiképző segítségét kérni a probléma megoldásához. Hosszadalmas folyamat és nem mindegy, hogyan kezdünk bele. A végeredmény azonban megéri a sok munkát, mert egy sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb kutyát kapunk majd.