Hogyan tehetjük boldoggá a tengerimalacok együttélését?
2014. július 19.
A tengerimalacok számára alapvető és cseppet sem elhanyagolható szükséglet, hogy saját fajtársaikkal együtt éljenek. Most néhány tippel segítünk egy kicsit Önöknek, hogy miként szocializálhatják és csoportosíthatják az állatokat ahhoz, hogy együttélésük boldog és kiegyensúlyozott legyen.
A tengerimalacok társas lények, ezért soha ne tartsuk őket egyedül. A legideálisabb számukra az, ha egy kis csoport részeként élhetnek. A vadonban körülbelül húsz egyed él együtt, habár kisebb létszámú csapatok is előfordulhatnak. Csupán két tagból álló családok is létrejöhetnek. A harmonikus együttélés azonban nem magától értetődő, néhány dolgot érdemes fontolóra venni, mielőtt mesterséges tengerimalac-csoportokat hoznának létre.
Az együttélés különböző típusai
Párban: Egy nőstény és egy hím egyed együttélése az esetek többségében problémamentes és kifejezetten harmonikus. Ilyen felállásban javasolt a hím ivartalanítása, mert a nőstények fiatalon elérik az ivarérettséget és nagyon könnyen születhetnek nem kívánt utódok. Az ivartalanítás jó megoldás lehet a konfliktusok elkerülésére is, például amikor nőstény malackákból szeretnénk csoportot alkotni.
Néhány nőstény és egy hím: Ez a felállás az, amit a tengerimalacok a vadonban leginkább preferálnak, ezért nem is véletlen, hogy ez az együttélési forma működik a leggördülékenyebben. A hím állatot ebben az esetben is javasolt ivartalanítani, különben folyamatosan újabb és újabb malackák jönnek világra.
Kettő vagy több hím állat, nőstény nélkül: Sokan úgy vélik, hogy egy ilyen csoportban az állatok folyamatosan a dominanciáért küzdenek, de ez egy régóta, kitörölhetetlenül fennálló tévhit. Időről időre előfordulhat kisebb dulakodás, ám ez inkább azt jelenti, hogy néhány egyed nem kedveli egymást, ilyesmi pedig bármilyen más csoportosítás esetén is bekövetkezhet. Ha többször előfordul a dulakodás, akkor emeljük ki a problémás állatot a csoportból. A csak hímekből álló család létrehozása mellett szól, hogy az állatokat nem szükséges ivartalanítani, hiszen nem áll fenn a túlszaporulat kockázata. Ha hím állatokat akarunk együtt tartani, akkor kölyökkorukban szerezzük be őket (4-8 hetes). Ha új állatot akarunk a csoportba szoktatni, akkor a legegyszerűbb, ha kölyökkel próbálkozunk, mert ő még nem kapcsolódik be a rangsorvitába. Fontos tudni, hogy a hím csapaton belüli harmónia rögtön felborul, ha nőstény állat kerül a közelbe, még akkor is, ha csak a szagát érzik. Ilyenkor komoly verekedések robbanhatnak ki, ami nehezen gyógyuló mély sebeket eredményezhet.
Vegyes csoportok:A néhány nőstényből és néhány hímből álló tengerimalac-családok ritkán működnek jól. Ebben a felállásban a hímek mindig versenyeznek a hölgyek szeretetéért és ez sajnos még az ivartalanított állatokra is igaz. Ezért ez az együttélési forma rendszeres verekedésekkel, harapásokkal jár, ami a csapat minden tagját nagyon megviseli. Ha a gazdi mindenképp ilyen csoportot szeretne létrehozni, elengedhetetlen egy extra nagyméretű ketrec beszerzése, hogy az állatok elszeparálódhassanak és elegendő helyük legyen, ha menekülniük kell a másik elől. A nagyobb konfliktusok elkerülésének egyetlen lehetősége ilyen arányoknál az, ha a riválisok a ketrecben kialakíthatnak maguknak egy állandó bázist.
Csak nőstények: Ennél az együttélési formánál – a csak hímek csoportjához hasonlóan – nem kell a túlszaporodástól tartaniuk. Ha alkalmanként kölyköket szeretnének, akkor célszerű olyan embert keresni, akinek van hím malaca és ott fedeztetni a nőstényt. Nőstény állatok között is lehetnek verekedések, de kialakulhat harmónikusan együttélő csoport is. Mindig figyelni kell arra, hogy ne legyen olyan állat a csoportban, amelyik terrorizálja a többit, vagy olyan, amelyiket mindenki bánt. Ha ilyesmit tapasztalunk, akkor szét kell választani a csoportokat, és olyan állatokat együtt tartani, amelyek stresszmentesen élnek együtt.
Új állat a csoportban
Hogyan integrálhat egy új állatot egy már összeszokott csoportba? Természetesen egy kis taktikázással. Tegye kedvenceit egymástól elkülönített ketrecekbe, közel egymáshoz. Így malackái láthatják és érezhetik egymást, anélkül, hogy közvetlen kapcsolatba kerülnének.
Ezt követően sem teheti még új állatkáját a többiek közé. Az első közvetlen találkozásnak semleges helyen kell történnie, ahol egyik állat sem érzi úgy, hogy meg kell védenie területét egy betolakodótól. Építsen egy átmeneti lakot, vízzel, eledellelés minden példány számára elegendő hellyel. Először helyezze be az új jövevényt, majd régebbi kisállatait is.
Az állatok először távolságtartóbbak lesznek egymással, de kíváncsiságuk győzni fog és közelebbről is megismerkednek. Ha úgy látja, hogy minden tengerimalac jól kijön a másikkal, akkor már áthelyezheti őket állandó otthonukba is.
Előfordulhat, hogy egy új állat beszoktatása, elfogadtatása nem megy ilyen gördülékenyen, hiszen egy új csapattag érkezésekor a hierarchia felborul és minden korábbi pozíció újraértelmeződik, ami konfliktusokkal jár együtt. Fontos, hogy mindig tartsa szemmel az állatokat és ha problémát észlel, azonnal avatkozzon közbe, válassza szét a harciaskodókat, amennyiben szükséges. Szerencsére ez a súlyos mértékű összeférhetetlenség meglehetősen ritka és sokkal valószínűbb, hogy az új tengerimalac gyorsan megtalálja a helyét új családjában.