A kutya és más emberek

A napi séták elengedhetetlenek nem csak egészségügyi szempontból, hanem a kutya mentális egészsége miatt is. Azzal, hogy sétálni visszük kedvencünket, kitárjuk előtte a világot. Bizonyára fogunk találkozni más emberekkel, állatokkal, autósokkal, kerékpárosokkal. A séta során új környezetbe kerül az állat, hirtelen események következhetne be, számára ismeretlen, esetleg ijesztő hangokat hallhat. Biztonságosan sétálni, úgy, hogy az mindenki számára élmény legyen, csak jól szocializált és engedelmes kutyával lehet. A kettő nem ugyanaz.  

A jó szocializáció ideális esetben már akkor elkezdődik, amikor a kutya kis kölyökként hozzánk kerül. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy mindennel megismertessük, amivel a későbbiekben is rendszeresen találkozni fog.  Természetesen, az oltási sor befejezése előtt óvatosnak kell lennünk, de ez nem azt jelenti, hogy addig burokban kell tartani a kölyköt. A zsúfolt sétáltatókat, utcát ilyenkor még kerülni kell, de hordozóban sok zajjal és helyszínnel megismertethetjük. Elvihetjük autózni, tömegközlekedési eszközökre ölben. Hasznos, ha kertes házakba látogatóba megyünk barátokhoz, akiknek jól nevelt, oltott kutyájuk van. Megtanulhatjuk a póráz használatát, és egyszerű vezényszavakat. Megteremthetjük a klikkerezés alapjait. Jelszó a sokszor keveset, vagyis soha ne terheljük túl a kölyköt. Egy kicsi kutya 5-10 perc aktív figyelem után elfárad. Ezt mindig vegyük figyelembe. Figyeljünk arra, hogy kutyusunk már kölyökkorától kezdve sokféle emberrel találkozzon, felnőtt férfiakkal és nőkkel, valamint gyerekekkel egyaránt. Ha bundás barátunk mindig csak a mi társaságunkban tartózkodik, akkor másokkal szemben bizalmatlanná válhat, az idegenek kiválthatnak belőle félelmet és agressziót egyaránt. Ezért mindenképp időt kell szánnunk a társasági életre és időnként meg kell töltenünk vendégekkel otthonunkat, illetve bátran induljunk közös sétákra a barátokkal együtt is.

Amennyiben kutyánk fél mások jelenlétében, fontos, hogy mi végig maradjunk nyugodtak és magabiztosak. Ügyeljünk arra, hogy az emberek olyan helyen simogassák négylábúnkat, ahol a kezük látható, például a mellkasán vagy az állán. Kínáljuk kedvencünket ilyenkor csemegével, hogy könnyebben teremtsen pozitív kapcsolatot az idegenekkel. Ne feledjük, hogy a mi feladatunk az is, hogy észrevegyük, ha a kutyánk annyira szorong, hogy az már kellemetlen neki, ilyenkor udvariasan kérjük meg az embereket, hogy hagyják őt békén.

A kutya és más állatok

Ha bundás barátunkat például más kutyákkal szeretnénk összebarátkoztatni, akkor is remek motiváció lehet pár szem jutalomfalat, csak arra vigyázzunk, hogy a két kutya nehogy összevesszen a táplálékon. A legtöbb eb szinte bármit megtenne egy kis finomságért, ezért az efféle ösztönzés sokat segíthet abban, hogy kedvencünk a lehető legjobban viselkedjen. Tehát mi a teendőnk, ha az eb sikeresen érintkezik egy másik kutyával? Kényeztessük! Ez ösztönözheti őt a pozitív szociális kapcsolat kialakítására, valamint annak fenntartására.

Fontos, hogy ismerjük háziállatunkat, és a temperamentumának megfelelően válasszunk helyszínt az első találkozáshoz. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogyan viselkedik kedvencünk, akkor mindenképpen semleges helyszínt válasszunk az első találkozáshoz, semmiképpen ne valamelyik állat otthonát-vagyis saját területét. Ha nem tudjuk egészen biztosan kézben tartani kutyánkat, vagyis nem hallgat ránk, akkor inkább ne engedjük össze más kutyákkal.

Mindig figyeljük kutyánk jelzéseit. Minden esetben legyünk óvatosak. Mielőtt még megengednénk kutyánknak a közeledést és a szimatolást, győződjünk meg arról, hogy a másik fél barátságos. Vegyük észre azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy valamelyik eb kényelmetlenül érzi magát: túlzott lihegés, ásítás, farok behúzása a lábak közé, morgás, stb. Soha ne engedjük úgy kedvencünket másik kutya közelébe, hogy nem beszéltünk előtte a gazdájával, akkor se, ha a másik kutya nincs pórázon. Csak akkor sétáljunk póráz nélkül kutyánkkal, ha akkor is biztonságosan behívható, ha más kutya van a közelben.

 Az agresszív viselkedés első jeleinél vegyük ki a helyzetből kedvencünket, illetve akkor is, ha a másik kutya viselkedik kedvencünk számára ijesztően, túlságosan dominánsan. Keressük meg azokat a pajtásokat, akikkel kutyánk számára önfeledt az együttlét. Ügyeljünk arra, hogy az interakciók elég hosszúak legyenek az ismerkedéshez, de ne tartsanak olyan sokáig, hogy kimerítsék pajtásunkat.

Problémás kutya esetén – különösen, ha már felnőtt állatról van szó – érdemes lehet segítséget kérni kutyaoktatótól, komolyabb problémák esetén viselkedésterápiával foglalkozó szakembertől. Az elmaradt kölyökkori szocializáció pótolható, csak sokkal nagyobb munkát, kitartást igényel. Tehát egyik kutyáról se szabad lemondanunk. Különösen nagy a felelősségünk, ha menhelyről fogadunk örökbe felnőtt állatot, akinek nem ismerjük az előéletét. Ahhoz, hogy felelős döntést hozzunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy valószínűleg lesz dolgunk a szocializációval is. Ez nagyon fontos, hogy se mi ne csalódjunk, se a kutyának ne okozzunk fájdalmat azzal, hogy visszavisszük a menhelyre, mert nem számítottunk ilyesmire…