A kézen ülés vagy a simogatás lehetősége nem mindennapi siker egy díszmadár-tulajdonos számára. Ha az állat engedi, hogy közeledjünk felé, az nagyszerű bizonyítéka a bizalomnak, amiért bizony lépésről lépésre alaposan meg kell dolgozni. Bárki, aki veszi a fáradságot, hogy megpróbáljon közelebb kerülni madarához, az el fogja nyerni jutalmát, és nemcsak madara bizalmát, hanem az ezzel járó előnyöket is. A kézhez szoktatott madarak például könnyebben behívhatók egy röptetés után, és jobban megfoghatók az állatorvosi vizsgálat közben.

Emberhez szoktatás

Kezdetben sok türelemre lesz szükségünk, hiszen az állatoknak először hozzá kell szokniuk új környezetükhöz és leendő gazdijukhoz. Ha megtaláljuk a tágas kalitka legjobb helyét, azzal elősegíthetjük, hogy a madarak gyorsan megkedveljék új helyüket.

http://www.fressnapf.hu/madarkalitka_darwin/

Egy zárt oldal mindig biztonságérzetet ad, ezért a kalitkákat és madárházakat mindig érdemes sarokba tenni. Tollas barátaink örömmel szemlélik környezetüket a szoba egy magasabb pontjáról. Minél többet látnak a kalitkából/házból, annál jobb, ezért javasolt a ráccsal borított madárlak kialakítása. A kalitka vagy ház aljára mindig egy kivehető tálcát tegyünk, homokréteggel, a többi, speciális nyíláson keresztül pedig cserélhetjük az etetőket és itatókat. A rácsok azért is jók, mert bármikor nézhetjük, mit csinálnak épp tollas kedvenceink, anélkül, hogy be kellene nyúlnunk a kalitkába.

Beszéljünk halkan és finoman a madarakhoz, akik hamarosan válaszolni fognak kíváncsiskodásunkra. Kerüljük a hirtelen mozdulatokat, az etető és itató feltöltését is mindig lassú mozdulatokkal végezzük. Ha minden nap ugyanakkorra időzítjük ezeket a tevékenységeket, azzal beállíthatunk az állatnak egy napi rutint, amivel fokozható a biztonságérzete.

Kézhez szoktatás

Szerencsés esetben mindössze néhány nap szükséges ahhoz, hogy a madarak megszokják új környezetüket, gazdijuk hangját, jelenlétét és gesztusait. Ám a sikeres kézbevétel eltarthat egy ideig. Ahhoz, hogy végül majd sikeresen tarthassuk tenyerünkben kedvenceinket, próbáljuk meg megértetni velük, hogy ha kezünket a kalitkába tesszük, az mindig valami jót jelent.

Ha kialakulnak a bizalom felé vezető út első lépései, akkor a madarak nyugodtan szemlélik majd, amikor a napi teendőket végezzük a kalitkában. Amikor már kialakultak a bizalmi viszony alapjai, kezünkkel időnként mélyebbre is benyúlhatunk a kalitkába. Tartsunk valamit a tenyerünkben, amit állataink különösen szeretnek, például egy darab almát, és csábítgassuk őket nyugodt hangon.

Az első néhány alkalommal a madarak valószínűleg csak néznek majd és várnak. Mi is tegyünk ugyanígy. Ha úgy látjuk, hogy az állatok meghökkentek, vagy nem mernek közelebb merészkedni, akkor néhány perc után vegyük ki a kezünket a kalitkából, és próbálkozzunk ismét másnap.

Nem kell sokat várnunk, hamarosan elérkezik az idő, amikor kedvenceink gyors mozdulatokkal kikapják a falatot kezünkből, majd visszaröppennek a helyükre. Ezen a ponton véget ér a szoktatás legnehezebb része, mert az állat megtapasztalta, hogy nem jelent kockázatot, ha a kalitkába tesszük a kezünket. Ahhoz, hogy a bizalom elmélyüljön, minden nap ismételjük el a jól megszokott mozdulatokat, lassan tegyük kezünket a madár közelébe. Kis idő múlva a madarak többsége nyugodtabban, lassabban fogja csőrébe a falatot, miközben bátran hozzáér a tenyerünkhöz. A falatokat csúsztassuk ujjainkról a tenyerünkbe, így az állatok egy-egy pillanatra már rá is állnak majd a kezünkre.

Amikor tollas kedvenceink a kezünkön vannak, mindig nagyon lassan, óvatosan mozogjunk és beszéljünk halkan, ne ujjongjunk hangosan, mert megijeszthetjük a madarakat, amivel teljesen tönkretehetjük a korábban elért eredményeket. A megtépázott bizalmat pedig nagyon nehéz visszaszerezni.

Hozzászoktatás az érintéshez

Ahhoz, hogy a madár hozzászokjon az érintéshez, először nagyon óvatosan tartsuk az ujjunkat az állat hasán. Nagyon finom érintésnek kell lennie. Ha kedvencünk elfogadja ezt a gesztust, akkor megkockáztathatjuk, hogy a hasától a csőre felé lassan végigsimítsuk. Közben megnyugtató, szelíd hangon beszéljünk az állathoz, ezzel növelhetjük a pozitív hangulatot.

Amikor a madarak már szívesen másznak a kézfejünkre vagy a vállunkra, és megengedik, hogy megsimítsuk őket, akkor igazán büszkék lehetünk magunkra, hiszen maximálisan elnyertük kisállataink bizalmát.