Legyen bármi a kérdéses inger, vagy helyzet, amiből nem tudjuk visszahívni a kutyát. Nézzünk szembe a problémával és a konkrét szituációban kezdjük el gyakorolni a behívást, fokozatosan nehezítve a feladatot.

Tegyük fel, kedvencünk számára a madarak kergetése a legcsábítóbb inger. Lássuk be, kutyaiskolában nehezen felállítható helyzet, így sokaknak probléma marad.Ne hagyjuk kutyusunkat azonnal belevetnie magát a madár gyülekezetbe és megpróbálni elhívni onnan, mert gyorsan kudarc élményünk lesz és a kutyánk sem fog tanulni belőle. Használjuk a kedvencünk számára legértékesebb jutalmat, legyen az labda vagy étel és keressünk egy olyan helyet a gyakorlásra, ahol rendszeresen vannak madarak, viszont olyan távolságban tudunk maradni, ahol még annyira nem kelti föl kedvencünk figyelmét, hogy elszaladjon mellőlünk. Ebben a távolságban kezdjük el gyakorolni a behívást és szép fokozatosan haladjunk egyre közelebb a madarakhoz. Amint felkeltik a figyelmét a madarak, azonnal hívjuk magunkhoz, eleinte akkor is, ha ehhez csak pár méterre kellett eltávolodnia tőlünk és kapja meg a jutalmát. Amennyiben kutyusunk mégis a tollasokat választaná, lépjünk vissza arra a távolságra, ahol még behívható, ott gyakoroljunk újra, hogy visszanyerje az engedelmességét, majd kezdjük újra csökkenteni a távolságot. Először gyakoroljunk úgy, hogy a kutyával együtt megyünk a madarak közelébe és rövid, egy-két méteres távolságból hívogassuk magunkhoz a kutyát. Amennyiben ez megy, mi maradjunk távol a madaraktól és hagyjuk, hogy a kedvencünk egyedül próbálja meg megközelíteni őket és egyre messzebbről hívjuk magunkhoz. Nagyon sok gyakorlást igényel a feladat, azonban el fogjuk tudni érni, hogy bárhol bukkan fel madár, mi magunkhoz tudjuk majd hívni a kutyánkat.

Természetesen ez nem csak a madárról való behívásnál történik így. Labdáról, másik kutyától is úgy taníthatjuk meg kedvencünket 100%-osan visszajönni, ha fokozatosan engedjük bele a szituációba és játszunk a távolságokkal.