Ízlelés, érintés, hallás, látás és szaglás: az öt érzék, amelyeket az emberek környezetük megtapasztalásához használnak – akárcsak a madarak. Szárnyas barátaink ezek mellett rendelkeznek egy belső iránytűvel is, ami abban segíti őket, hogy nagy távolságokból is biztonságosan megérkezzenek a kívánt helyre. Csakúgy, mint az embereknél, a madarak érzékelési képességei is jelentősen eltérhetnek egyik és másik egyednél. Vannak olyan fajok, ahol egyes érzékek különösen jól fejlettek, míg mások gyengébbek, attól függően, hogy milyen életmódot folytat az adott madár.

A madarak különösen jól látnak

Szárnyas kedvenceink hozzánk hasonlóan rosszul, vagy egyáltalán nem látnak sötétben (kivéve az éjszakai életmódot folytató fajokat például a baglyokat), és az esti félhomályban számukra minden szürkévé változik. Amikor felkel a Nap, újra látják a színeket, még több variációban, mint az emberek.

A madarak érzékelni tudják az ultraibolya sugárzást, a polarizált fényt és meg tudják különböztetni a színek árnyalatait. Ennek köszönhetően olyan madarakat is pompás színekben látnak, amelyek számunkra színtelennek, vagy teljesen szürkének tűnnek. A szürke papagájok nemének meghatározása például kifejezetten nehéz az emberek számára, míg csiripelő barátaink a hím és nőstény állatok tollazatáról különbözőképpen visszaverődő ultraibolya sugarakkal tökéletesen meg tudják különböztetni egymástól fajtársaikat. Ugyanezzel a módszerrel képesek megállapítani, azt is, ha egy bogyó érett, vagy piros színű, de éretlen.

A madarak látása más szempontból is jobb, mint a miénk. Már a legkisebb mozgást is érzékelik, akkor is, ha tőlük távol moccan meg valami. Ez a ragadozóknál a préda észleléséhez fontos, a többi madár pedig gyorsan érzékeli a rá leselkedő veszélyt. A ragadozó madarak mindkét szeme előre tekint, ezáltal jobb a térlátásuk, de szűkebb a látóterük. A prédának számító madarak szeme oldalra tekint, ezáltal látóterük jóval szélesebb, térlátásuk viszont gyengébb. A madarak élesebben látják azt, ami a látótér oldalsó részén helyeződik, ezért van az, ha valamit alaposan szemügyre akarnak venni, akkor oldalról tekintenek rá.  A madarak amellett, hogy különösen jól látnak, a látótér nagyobb részét látják élesen, mert szemük nem gömb alakú, mint az emlősöké. A madarak másodpercenként jóval több képet érzékelnek, mint mi.  A neoncsövek vibráló fényei zavaróak számukra, mert olyan hatásuk van, mintha folyamatosan disco fények vennék őket körül. Ezért soha ne használjon neonvilágítást azokban a helyiségekben, ahol madarait tartja. Az üzletekben kaphatók olyan, speciális fénycsövek, amelyek eltérő hullámhosszokat bocsátanak ki, és ideálisak a terráriumi állatok és tollas cimboráink számára. Madaraink örömüket lelik a színes játékokban, de mindig vigyázzunk arra, hogy csak olyasmit adjunk nekik, ami akkor sem ártalmas, ha megcsípkedik.

http://www.fressnapf.hu/madaruloke_triangulum_s/

Hangok az ultrahangos tartományban

A madarak fülei láthatatlanok az emberek számára, mert nincs fülkagylójuk és tollal borítottak, ennek ellenére jó a hallásuk, bár egyes fajoknál nem olyan fejlett, mint az emlősöknél. Néhány madárfaj szélesebb spektrumban hall, mint mi, ami azt jelenti, hogy az ultrahangos tartományban lévő hanghullámokat is érzékelik. Hallják például a tojásban lévő csibét, amikor jelzi, hogy készen áll a kikelésre. Ezzel szemben a mély hangszíneket nagyon rosszul hallják. A madarak legalább tízszer több hangot tudnak megkülönböztetni időegységenként, mint az ember.

A szaglás felfedezése

A tudósok hosszú ideig úgy gondolták, hogy a kacsákat és ragadozókat kivéve a madaraknak nincs szaglásuk. Azt feltételezték, hogy a szárnyas élőlényeknek nincs szükségük ilyen érzékszervre. Ezért nagy meglepetést okozott, amikor bebizonyosodott, hogy a madaraknak van szaglóérzékük. Azt egyelőre nem tudni pontosan, hogy mennyire jó ez az érzékszervük. Egyes fajoknak biztosan jó szaglásuk van, ilyenek például egyes keselyűfajok, kivik, galambok, egyes tengeri madarak. Kiderült, hogy a galambok tájékozódásában kulcsfontosságú szerepet játszik a szaglás.

Fejletlen ízérzékelés

A madarak ízérzékelése általában gyenge, kivéve egyes gyümölcsevő fajokat. Ha látott már valaha gyümölcsöt falatozó hullámos papagájt, nehezen fogja elhinni, hogy a madarak ízérzékelése meglehetősen gyenge, vagy legalábbis nem olyan erős, mint a miénk. Ennek ellenére ez a képesség is fontos szerepet játszik a táplálék felkutatásában. Sok madár kinyújtja a nyelvét evés közben, de ezzel inkább csak megérintik az ételt, mintsem megízlelnék azt. Nyelvükkel nagyon kifinomultan képesek megérezni az étel formáját, textúráját, ezért, mielőtt lenyelnek vagy megroppantanak valamit, először mindig körbetapogatják. Ha olyasmi kerül eléjük, amit nem ismernek, vagy nem tetszik nekik, megvetéssel kiköpik a csőrükből. Aggodalomra viszont semmi ok: tollas kedvencei élethosszig képesek a tanulásra, és ha először elutasítják például a cseresznyét, könnyen lehet, hogy hamarosan kedvenc ételükké válik, hiszen gyönyörű piros, édes illatú és kellemes tapintású gyümölcs.