A haltartás története
2015. január 22.
A haltartás diadalmenete körülbelül 150 évvel ezelőtt kezdődött Európában, de mint hobbi valójában már sokkal régebbi tradíció, mint azt a legtöbben gondolnánk.
Senki sem tudja megmondani, hogy pontosan milyen régi időre vezethető vissza a halak hobbiállatként való tartása. A tudatos tartás és haltenyésztés első dokumentációi 2500 évvel ezelőtt, Kínában készültek. Emellett biztosan tudjuk, hogy az ókori rómaiak már puszta szórakozásból is tartottak halakat, tenger vagy patakok által táplált medencékben. Sok kutatás és technikai fejlődés kellett még ahhoz, hogy a hobbi haltartás a tömegek számára is elérhető legyen.
A XVII. század
Az első rajzok üvegtartályokban lévő halakról Angliából, 1665 környékéről származnak. Igaz, ezek még nem utalnak hobbitartásra, sőt, valami egészen mást jeleznek: az első akvaristák tudósok voltak, akik kutatási célból medencékben próbálták reprodukálni a víz alatti világot.
Az 1851-es Világkiállítás
A nagyközönség először az 1851-es londoni Világkiállításon láthatott akváriumban halakat. Ezek őshonos halak voltak, amelyek öntöttvas fémkeretből álló üvegtartályokban úszkáltak.
Európa haltartó ősatyái
Philip Henry Gosse és Emil Adolf Rossmässler természettudósokat tekintik a haltartás európai ősatyáinak. Britton Gosse 1853-ban kiadott két könyvet, amelyekben felhívta honfitársai figyelmét arra, hogy lezárt üvegekben akár otthonaikban is létrehozhatnak lenyűgöző tengeri világot. Ő építette az első otthoni akváriumokat és részt vett az első nyilvános akvárium kialakításában is.
Németországban Emil Adolf Rossmässler volt, aki néhány évvel később különféle kiadványaival és „Tenger az üvegben” című esszéjével népszerűvé tette a haltartást. Ő írta az első ismert kézikönyvet az édesvízi akváriumok berendezéséről és gondozásáról. A könyvéből készült kiadvány, „ A frissvizű akvárium” (1857) hatására vágtak bele egyre többen édesvízi akváriumok kialakításába Németországban. Berlinben 1869-ben megalapították az első nyilvános akváriumot, 1890-ben pedig elindult az első akvarisztikai újság. Ezután a haltartók száma ugrásszerűen megnőtt, amit az akvarista klubok rendkívül nagy száma is jól mutatott. Németországban 1926-ban már 400 ilyen klub volt.
Nehéz kezdet
Nagy érdeklődés övezte ezt a csodás hobbit, ugyanakkor sokakat frusztráltak is a kezdeti sikertelenségek. Ennek oka az volt, hogy a haltartás egyre növekvő népszerűsége ellenére eleinte csak a szakemberek számára volt elérhető, és elsősorban a próbálgatás elvén működött. A technológia, amely napjainkban a kezdők számára is lehetővé teszi a hőmérséklet és a víz oxigéntelítettségének meghatározását, akkoriban még hiányzott. Emiatt az akvaristák először csak az őshonos halakat tartották, csak jóval később próbálkoztak meg az egzotikus halak tartásával is. Kezdetben az őshonos és trópusi halak csak nagyon csekély számban és magas áron voltak elérhetők.
A haltartásban a XX. század második felében történt a legnagyobb áttörés. Az új anyagok és technikák segítségével jóval könnyebb, egyszerűbb lett halakat tartani és tenyészteni.
A haltartás napjainkban
Mai, halakkal kapcsolatos tudásunk és információink évszázados gyűjtőmunka eredményei. Elérhetőek lettek az új, nagyobb akváriumok, a kifinomult technológiájú szűrőrendszerek, a szivattyúk, a fűtőtestek, a lámpák, valamint az eledelek, amelyek egyaránt segítségünkre vannak abban, hogy az állatokat eredeti élőhelyükhöz hasonló környezetben tartsuk.
http://www.fressnapf.hu/multifit_haleledel_komplex_250ml/
http://www.fressnapf.hu/multifit_haleledel_koiknak_1l/
Ezenkívül a légi közlekedés is lehetővé teszi, hogy a világ bármely tájáról beszerezhessük a halakat. Ez mindenekelőtt a tudományos alapú haltartás által elért műszaki fejlesztéseknek köszönhető, ahogy az is, hogy az akvarisztika bárki számára elérhető, családi hobbi lett. Manapság a haltartást elsősorban a különböző trendek határozzák meg, és e csodás hobbi népszerűsége továbbra is töretlen.