Játékos bevezetés a témába
Ha a terrárium beszerzéséről már megszületett a döntés, akkor az ehhez szükséges előkészületeket arra használhatjuk, hogy gyermekünket lépésről-lépésre bevezessük a témába, és megmutassuk neki az azzal járó felelősséget is. Ez leginkább játékos formában történhet: legyen a terrárium kiválasztása és megvásárlása közös kaland! Ez egyszerűen megoldható, ha gyermekünket minden lépésbe bevonjuk, és a tényleges vásárlásra időt hagyunk magunknak. Így fokozódik a feszültség és az örömteli várakozás, és annál nagyobb lesz a gyermek büszkesége, ha végül hazakerül az első terrárium.

Keresgéljünk a gyermekkel együtt a szóba jöhető állatok után, és válasszuk ki közösen kedvenceinket. Nézzünk meg együtt több különböző terráriumot, és kérjünk alapos tanácsadást a szaküzletben a terrárium berendezésével és gondozásával kapcsolatban Kérjük meg azokat a barátainkat, akik hüllőt tartanak, hogy gyermekünk hadd nézze meg azokat és kérdezhessen is róluk. Különösen fontos, hogy gyermekünket aktívan bevonjuk a mindenkori döntésekbe. Természetesen gyermekünk akkor is nagyon örülne, ha egy készen berendezett terráriummal lepnénk meg, de lelkesedése és érdeklődése hosszú távon akkor lesz fenntartható, ha aktívan részt vehetett a kiválasztásban.

Egy terrárium lakói semmiképpen sem plüssállatok, de legalább ugyanolyan izgalmas dolog az is, ha természetes viselkedésüket a fajhoz illő saját környezetükben figyeljük meg. Ezt vélhetőleg nem kell majd sokáig magyaráznunk csemeténknek, hiszen a legtöbb gyermekben mohó kíváncsisággal szeretné megtudni, hogy új háziállata milyen kalandos életet él. Ezért ne csak az új lakótárs gondozását, hanem viselkedését is magyarázzuk el gyermekünknek, és olvassunk fel neki történeteket arról, hogyan él az állat a szabad természetben, mert ettől a terrárium lakójának megfigyelése még sokkal izgalmasabb dolog lesz.

Kezdők és haladók számára
Nincs általános válasz arra, hogy egy gyermek mely életkortól érett arra, hogy saját terráriuma legyen. Ugyanúgy, mint a többi háziállatra való alkalmasság esetében is, ez főleg a gyermek személyes érettségétől függ, és attól, hogy a szülők mennyire szeretnének aktívan részt venni ebben a hobbyban. Ha az a cél, hogy csemeténk nagyrészt önállóan gondoskodjon a terráriumról, akkor célszerű, hogy legalább már tizenkét-tizenhárom éves legyen. De alapvetően igaz, hogy ha a szülők is segítenek, akkor már egy kisiskolásnak is lehet saját terráriuma.   Ha valaki nem egészen biztos magában, akkor fokozatosan is elkezdhet foglalkozni a terrarisztikával. Elképzelhető lenne az, hogy a terráriumban először csak húsevő növényeket neveljünk? Vagy választhatunk egy úgy nevezett inszektáriumot (rovarházat) is. Egy ilyen terráriumban, amelyben csak növények és rovarok élnek, mindig sűrűn zajlik az élet, ami biztosan lenyűgözi az ifjú kutatókat. A rovarok a hüllőkhöz képest sokkal könnyebben is gondozhatók, és lényegesen rövidebb az élettartamuk, mint a hüllőké vagy a pókoké.

Ha az első kísérletből kiderül, hogy gyermekünk tartósan lelkesedik a terrarisztika iránt, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy megtegyük a következő lépést is: a leopárdgekkó, a gabonasikló és a szakállasagáma például jól alkalmas egy kezdő terrarista számára, és a gyermekek nagyon gyorsan megértik, hogy mit kell tenniük azért, hogy az állat jól érezze magát. A teknősbékák is népszerűek a kezdők körében, mert a gyermekek képesek ezt az állatfajt is nagyjából önállóan gondozni és etetni. Annak érdekében, hogy a kisebb gyerekek is megfelelő módon bánjanak az állatokkal, sohasem szabad őket egyedül hagyni velük.   A terrarisztika tehát semmiképpen sem csak a felnőttek hobbyja. Nyissunk kaput gyermekünk előtt ebbe a lenyűgöző világba, és soha sem fogja elveszíteni érdeklődését háziállata és a természet iránt.