Farsang az akváriumban
2020. február 14.
Ha közeledik a farsang, és épp most vágyunk egy színes akvárium berendezésére, akkor nem is lehetne más halfajt ideális számunkra, mint a bohóchal. Ki ne örülne néhány saját Némónak? A jó hír az, hogy a kezdő akvaristák is könnyedén boldogulhatnak ezzel a hallal, hiszen a tartása és táplálása a sósvízi halak között az egyszerűbbek közé tartozik. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy egy sósvízi akvárium fenntartása mindig több szakértelmet igényel, és költségesebb is, mint egy édesvízié.
Legalább harmincféle bohóchal faj létezik, de a legnépszerűbb a rajzfilmből is jól ismert narancssárga változat (fekete és fehér csíkokkal). Eredetileg a Csendes-óceán és az Indiai-óceán meleg részén élnek korallzátonyok közvetlen közelében, vagy sekély lagúnákban Ausztrália és Délkelet-Ázsia környékén, mivel gyenge úszók.
Méretük maximum 10 cm lehet, de jellemzően kisebbek, ezért nincs is szükségünk túl nagy akváriumra. A bohóchalak általában 6 évig élnek, de egyesek már hosszabb élettartamról is beszámoltak. A természetben ezek a halak szoros kapcsolatban élnek a tengeri rózsákkal, ezért szerencsés, ha telepítünk az akváriumba.
Ezek a pikkelyesek nyugodtak és békések, egészen addig, amíg be nem kerül az akváriumba egy másik bohóchal faj, tehát csak egyetlen fajból vigyünk haza, és ezen később se változtassunk. Leginkább az akvárium felső szintjein szeretnek tartózkodni, kedvelik a gyenge áramlást és a rejtekhelyeket is.
Ha bohóchalat szeretnénk beköltöztetni a lakásunkba vagy az irodánkba, akkor egy minimum 100 literes akváriumot kell vásárolnunk. Így elegendő helyet biztosíthatunk az úszkáláshoz és a bujkáláshoz is. Halanként további 35 litert ajánlott hozzáadnunk az alapmérethez.
Az ideális vízhőmérséklet 24-26 °C. A pH értéknek 7,8 és 8,4 között, a sósűrűségnek pedig 1,021 és 1,026 között kell lennie, hogy kopoltyúsaink egészségesek maradhassanak. Ezeket az értékeket megbízható mérőeszközökkel kell mérnünk, és rendszeresen – naponta többször is – ellenőriznünk kell.
A berendezést úgy kell kialakítanunk, hogy az esztétikailag is elfogadható legyen a számunkra, de közben megakadályozza az erősebb áramlás kialakulását a vízben. A sziklák, a kövek és a mesterséges zátonyok mind-mind remek választásnak bizonyulnak. Legyenek nyitott úszóhelyek, de biztosítsunk elegendő rejtekhelyet is.
Könnyebb a tisztítás, ha nem teszünk az akvárium aljára szubsztrátumot, de egyes növényeknek szüksége lehet rá, ezért alaposan meg kell terveznünk az akvárium belsejét, mielőtt berendezzük.
Kezdők esetében az egyik fő érv a bohóchalak mellett, hogy egyszerű az etetésük. Mindenevők, a vadonban sok mindent elfogyasztanak, amit találnak. Szeretik például az evezőlábú rákokat és az egyéb kis rákféléket, az algákat, az ikrákat és a lárvákat is. Otthonra a legkönnyebben garnélarákokat és fagyasztott halakat tudunk beszerezni, amiket apróra vágva kell a vízbe szórnunk. Ha szerencsések vagyunk, és nem algásodik túlzottan az akváriumunk, akkor pelletekkel vihetjük be az étrendbe a növényi részt.
A felnőtt pikkelyeseknek naponta kétszer kell enniük, míg a fiataloknak napi három-négy alkalomra is szükségük lehet. Csak annyi eleséget adjunk halainknak, amennyit három percen belül képesek eltüntetni, a felesleget pedig távolítsuk el, hogy a víz optimális értékeit fenntarthassuk.
Ha figyelünk a részletekre, akkor nagy valószínűséggel minden rendben lesz akváriumunkkal. Ám, mint minden élőlény esetében, a bohóchalaknál is jelenhetnek meg betegségek, ezért idejében észre kell vennünk minden külső- és viselkedésbeli változást. Ha szükséges, készítsünk karantént, és kérjünk segítséget a gyógykezeléshez.